A harmadik nap attrakciója a Hadtörténei Múzeum (Military Museum) volt. A hivatalos indoklás szerint a gyerekek miatt... Aha, persze. Az előzetes információk alapján egész naposra terveztük az ott tartózkodást. Tankok, repülők, hajók, forradalmak, háborúk vártak ránk. A múzeumnál is van metró megálló, ráadásul a múzeum ingyenes (propaganda, ugye), így minden adott volt. Természetesen a nap most is tűzött, nem volt melegebb 40 foknál, DE volt napernyőnk és kalapunk. Már annak, aki gondolt rá. A többieknek a szállodában.

A metróból rögtön a sorba álltunk be, ami elsőre nagynak tűnt, de pikk-pakk haladtunk, szerintem nem vártunk többet 10 percnél, azt pedig a Suzhou Múzeum is hozza egy átlagos szombat délelőtt. A jegyért cserébe fel kellett mutatni az útlevelet, az ember bele sem nézett, csak megszámolta, hogy 5 db és adta az öt jegyet. Ezután jött a biztonsági ellenőrzés, ahol Z szuper túlélő táskájában azonnal kiszúrták az öngyújtót. Mondjuk, ekkor már hat napja metróztunk vele két városban gyanútlanul, senki sem szólt. Az őr egy fiatal lány volt, akinek persze előbb el kellett pantomimeznie, hogy mit is talált, hogy mi is értsük baj van, de ez igazából csak annyit jelentett, hogy felemelt egy dobozt tele öngyújtókkal és mutatta, hogy oda szeretné ezt is. Aztán még azt is megbeszélték Z-vel, hogy ha szeretné a látogatás végén visszajöhet érte, de ennyire nem volt fontos.

A múzeum udvarán várt bennünket a tömény férfiálom.

Középen takaros körbe rendezve tankok több országból (főleg olyan országokból, akikkel Kína vagy fegyveres konfliktusba került vagy együtt harcolt) és több háborúból, mindenféle méretben és állapotban. Néhányon csak az eredeti felségjel, másokon a kínai is szerepelt. Ez például egyébként egy japán tank.

Ez a kis olasz nagyon cuki volt. Egyből a csiccsentó jutott eszembe.

Nyilván a legendás T34-nek én is örültem.

A melléképületekben repülőgéproncsokat gyűjtöttek össze. Van itt még lelőtt U2 is.

Sajnos, a feliratok kínaiul voltak, csak az első sor a tárgy neve volt angolul, ezenkívül még a méreteket jelölő számok és egy-egy dátum, ami gondolom a lelövés, zsákmányolás dátumát jelenthette volt általunk is olvasható.

MIG-15, mert az jó.

Mondjuk, az autók közé felsorakoztatott kínai Hummer mindent vitt. Ez a menő, nem a BMW.

A hatalmas udvaron még hajóknak is jutott hely.

Többnek is.

Meg szoborcsoportnak. De helyesek.

Ezután megint csodálkozás következett, ugyanis a múzeum épületét éppen felújítják és nem sikerült más látogatható részt találnunk. Az egyik épület előtt a fegyveres őr még telefonált is egyet, amikor elindultunk arrafelé, aztán megszorította a puskáját, szóval inkább visszafordultunk.

Ennek megfelelően nagyon korán volt még, mi meg ott álltunk terv nélkül. Szóval, bementünk a McDonald’sba. Ugyanis a hős kínai nép honvédő háborúinak emléket állító, hatalmas vörös csillagos épülettel átellenben van is egy. Nem tudom, szerintem vicces.

Evés közben tanakodtunk és arra jutottunk, hogy akkor bizony irány a Tiltott Város, amit másnapra terveztünk. A Legkönnyebben ugye a Tiannanmen tér felől lehet megközelítani, ahol két metró megálló is van. Kelet és nyugat. A Mennyei Béke kapuja meg pont középen. A tér maga nem akkora látványosság. Nagy. Elvileg akár egy millió kínai is elfér rajta. Mondjuk, ahogy a kínaiak a nullákkal bánnak, a fene tudja, hogy ténylegesen mennyi lehet. 10 és 10 milliárd között valahol.

Szóval, a tér negyven fokban nem tűnt igazán izgalmasnak, szóval megindultunk a tömeggel a kapun befelé. A kaput éppen felállványozták és felújítják, de szerencsére Mao portréja így is látható. Mondjuk, én azt hittem nagyobb. Mármint a portré. A kaput pont ekkorának képzeltem. De tényleg.

A kapu egyébként arról híres, hogy Mao innen kiáltotta szét a népköztársaság megalakulását és a Kínai Népköztársaság címerében is szerepel. A császári Kínában is lényeges volt, hiszen az uralkodó ezen keresztül hagyta el a Tiltott Várost, mikor például az Ég Templomához indult.

Itt jegyzem meg, hogy az ég és a menny az ugyanazt jelenti, az angol fordítás mindig a heavent használja, csak a magyarban nem találni rá mindig a megfelelőre. Amennyire nekem sikerült eddig megértenem, a mennyei béke az a vihar mentes eget jelenti, nem valami elvont, spirituális dolgot, ahogy azt a magyar elnevezés sejteti. Persze, mivel Kínában mindennek sok-sok jelentése van, nyilván ez is elvonatkoztatható, de a terméssel azért inkább a jó idő köthető össze. Szerintem.

Hol is tartottam? Igen, Tiltott Város. Na, mit gondoltok mivel találkoztunk a bejárat előtt rengeteggel? Igen, emberrel. Haladtunk északnak jegypénztárat keresve, de csak nem sikerült találnunk. Aztán, kinyílt a tér és hirtelen lett vagy húsz is. Igen ám, de mindfölé az volt írva, hogy Palota Múzeum. Gyanakodni kezdtem, meg őrült módon keresgélni a neten, hogy és ezt most így hogy? Közben Kati elment körbenézni mit látni, mi pedig megálltunk az árnyékban, hagytuk, hogy Botit kínai gyerekekkel fotózzák és vettünk két yüanért jégkrémet, dobozból. Közben azon tanakodtunk, hogy most már tényleg kérhetnénk pénzt a fotózási alkalomért, visszajönne a jégkrémek ára. Nem lévén jobb ötletünk én beálltam az egyik sorba az útlevelekkel (mert a Tiltott Városba csak igazolvánnyal regisztráltan lehet belépni, naponta legfeljebb 80000 embernek) Katiék meg elindultak megnézni az oldal kertet és megállapodtunk, hogy egy óra múlva találkozunk az árnyékban. Nagyjából 20 perc alatt jutottam el a pénztárig, ahol a srác csak megszámolta az útleveleket és adta az öt jegyet.

Sorbanállás közben újra nekifutottam a netes keresésnek és ezúttal feltűnt, hogy a látványosságot bemutató leírás főcíme így néz ki: Tiltott Város (Palota Múzeum).

Jeggyel a kezünkben átjutottunk a bejáraton, kölcsönöztünk egy magyar nyelvű audio vezetést és már mentünk is. Persze, a gyerekek rögtön vállalták, hogy majd ők visszamondják, amit a néni a fülükbe súg, de az első látványosságnál kiderült, hogy nem értik a néni akcentusát. Aztán Z sem értette. Aztán Kati sem. Nekem meg nagyjából két perc után nem okozott gondot. Na jah, a rutin, meg a Kínában töltött évek.

A visszamondásnak nem volt sok értelme, mivel mindenki szerte-szét szaladt, de azért én időnként továbbadtam a lényeget.

A legnagyobb, leglátványosabb épület a Legfelsőbb Összhang Csarnoka.

Előtte a hatalmas tér, ahol se fák, se bokrok, hogy érvényesüljön a császári épületek nagysága és pompája, hogy a téren egybegyűltek kicsinek, jelentéktelennek érezzék magukat. És lassan égjenek el. Küldetés teljesítve.

Középen itt is a márvány út halad, amin csak az uralkodó járhatott és aminek két oldalán hajbókolt mindenki más. A csarnokból okosított a császár, a téren vonultatták fel a hadifoglyokat, itt tartottak nagy zenés-táncos mulatságokat. Értjük, na.

A császári Kínában, az uralkodó, mint az Ég fia volt minden bölcsesség forrása. Az idő és minden más mértékegység is tőle függött. Ezért volt napórája, hogy rituális alkalmakkor bemondja az időt. 

A teknős és a gólya (a néni ezt mondta a szalagon, szerintem daru, de nincs nálam kis állathatározó) már nem emlékszem miért fontos, de fontos. 

A teknős a hátán viszi a világot, a gólya meg száll, mint az idő. Van jobb ötleted? Na ugye.

Természetesen a csarnok előtt is megtalálható a két védő oroszlán, akikről most már azt is tudom, hogy az egyik lány, a másik fiú. A nőstényt mindig egy kölyökkel ábrázolják és az utódokat, a dinasztia fennmaradását, a császárnét szimbolizálja.

A hímet egy gömbbel ábrázolják, ami a világ feletti hatalmat és a császárt szimbolizálja.

Egyébként a csarnokban volt a Sárkánytrón, a császár trónja. Maga az épület többször is leégett villámcsapás következtében, ezután érthető, hogy az összes tető sarkán megtalálhatóak a villámtól, tűztől védő figurák.

A legelső figura egy tyúkon lovagló herceg, aki a legenda szerint zsarnok volt ezért elüldözték és megölték. Aztán képmását egy tyúkon lovagolva a tetőkre száműzték, így ugyanis távoltartja a gonoszt és biztosan nem tud szabadulni, mert a tyúk amin lovagol, nem tud repülni...

A Tiltott Város hatalmas és roppant fárasztó, a legemberibb része a császári kert, ahol lehet hűsölni, gyönyörködni a fákban.

Kövekben.

Természetesen, ez már végképp csak a császár számára épült. A díszítéseket elnézve arról beszélgettünk, hogy nem csoda, hogy ezt a gazdagságot eltitkolták a nép elől. Csoda, hogy addig vártak a lázadással, amíg vártak.

Ennyit látott a nép a palotaegyüttesből. Vizesárok, fal és néhány tető.

A Tiltott Város bejárata délen van, a kijárata pedig északon. A legközelebbi metró megálló másfél kilométerre volt. Így szép csendesen elsétáltunk odáig. Sajnos, azt a megállót éppen átépítik, így elsétáltunk a következőig, ahonnan elmetróztunk az állomásra, hogy megpróbáljuk korábbi járatra átváltani az érkezéskor vett jegyet.

Az állomáson megint megpróbálkoztunk a kínai vacsorával, amit én kihagytam, mert a kánikulában nagyon nem voltam éhes. A pénztárnál egy jó és egy rossz hírrel szembesültem. A rossz hír az volt, hogy nem tudjuk cserélni a jegyet, ugyanis nicsen hely egyetlen másik vonatra sem. Ez volt a jó hír is, vagyis az, hogy minden vonat tele, de nekünk van jegyünk, igaz késő este fogunk Suzhouba érni. Persze, a vasárnapi járatokról beszélünk, szóval talán érthető. Egyébként óránként legalább egy vonat indul Pekingből Shanghaiba.

A szálláson kitaláltuk, hogy ha már így alakult, akkor Pekingben nézünk meg egy keresztény templomot Suzhou helyett, aztán pedig meglátogatjuk a Yonghegong láma templomot is.