Mondottam volt, hogy elmúlt egy év, ami többek között azt jelenti, hogy meg kell újítani az összes engedélyem. Először a munkavállalási engedélyt, aztán a lakhatásit. A munkavállalási már megtörtént, a kis könyvembe kaptam egy újabb pecsétet. 2016. április 30-ig dolgozhatok Kínában. Mondjuk azt is érdemes tudni, hogy ez csak erre a munkahelyre vonatkozik, nem általános érvényű. A lakhatási majd ezután jön, ahhoz el kell majd menni a rendőrségre személyesen. A munkavállalásihoz nekem semmit sem kellett csinálni, odaadtam az iratokat Wiseynak és ő intézte.

Júniusban költöztem a lakásba, így ott is lejárt a szerződés. Tekintve, hogy mindennel meg vagyok elégedve nem költözöm. Jó ez így, erre a kis időre már minek. Még otthon voltam mikor jött a kérdés, hogy a tulaj emelni szeretne a bérleti díjon, benne vagyok-e? Mondtam, hogy ezt tán nem nekem kellene eldönteni, tekintve, hogy a cég fizeti, de csak kiváncsiságból mégis mennyi volna az emelés? Erre azt a választ kaptam, hogy azt nem tudják, először meg akarták kérdezni, hogy elfogadom-e az emelést??? Mit mondhattam volna, inkább ne emeljen, viszont kérek egy porszívót. Megkaptam és megkaptam. Talán emlékeztek még, hogy anno mondtam (talán fényképeztem is), hogy a liftben még fent van a fa védőburkolat és majd csak akkor veszik le, ha már 70%-ban lakott a ház. Hát, vagy nem lakott még 70%-ban vagy csak simán elfelejtették.

Az idén nem megyek céges kirándulásra, mert épp akkor érkeznek a régen várt vendégek is. Mindössze hat hét múlva, sőt már kevesebb.

És most, az időjárás. Itt nyár van. A hőmérséklet 26 és 32 fok között ingadozik, néha egy teljes napon át zuhog az eső. Többnyire süt a nap. Páratartalom az éppen elviselhető és a mintha vizet lélegeznék szint között mozog.

Munka fronton nincs minden rendben, egyrészt az európai hangulat megint nem túl lelkesítő, másrészt berendezés árakkal, beruházásokkal kell foglalkoznom, amitől borzasztóan ideges vagyok. Nagyon nem szívesen költöm a más pénzét, nagyon nem szívesen vásárolok drága dolgokat, mert mindig úgy érzem, hogy valami elkerülte a figyelmem. Aztán többnyire kiderül, hogy tényleg. Nem akarom a múlt szellemeit megidézni, de MSI? Naugye.

Itt jut eszembe, hogy megint találkoztam egy szuper hozzáállással: minden jó, ha jó a vége, ha nem jó, akkor ez még nem a vége. Lelkesítő ugyebár. Igazság szerint, ha az ember bizonyítékot akar rá keresni, könnyedén találhat, csak attól függ, hogy mit tekintünk egy-egy eseményláncolat kezdetének és végének. Látjátok, én tényleg nagyon igyekszem, hogy mindenben a jót lássam. Azt hiszem elromlottam.

Jut eszembe. Eddig nem voltam biztos benne, hogy akarok erről beszélni, viszont mivel erre szaladt velem a történet, úgy tűnik, hogy ez eldőlt. Szóval, tessék figyelni, akarok róla beszélni. Van ugye velem ez a „baj”, hogy valamikor az elmúlt 37 évben (brühühühühű! Ne röhögj, Te is leszel ennyi, sőt!) és / vagy egy előző életben kikapcsolódott az ősbizalmam (hitem, ki minek hívja). Ez azt jelenti, hogy nem igazán bírok hinni semmiben, miközben roppant toleráns vagyok minden ideával szemben, így boldogan elfogadom, hogy mások miben hisznek és boldogan elfogadom, hogy az szerintük igaz, csak épp bennem mindig van kétség. Na most, ezen nem igen tudott eddig senki és semmi sem változtatni. Megfejtettem ezzel kapcsolatban is sok mindent már, szóval nem okoz ez egzisztenciális válságot, sőt már az is nagy eredmény, hogy nem akarok bizonyos hívőket meggyőzni arról, hogy nyilvánvaló hülyeség amiben hisznek. Élj boldogul! Tégy, amit akarsz, ne árts! Ilyesmi. Szóval, mivel van körülöttem néhány barát, akik folyamatosan próbára teszik a türelmem segítenek fejlődni, így sikerült találkoznom a Spirituális Válasz Terápiával. Gyömyörűen hangzik, nem? Na kérem, arról van szó, hogy vannak dolgok, amiket felismertem az életemben, a viselkedésemben, a gondolkodásomban, mégsem tudok rajta változtatni. Nem megy. Ilyenkor az ember vagy elmegy egy pszichológushoz és megpróbálja kibeszélni magából a dolgot, addig elemezve, amíg egyszercsak sikerül megtalálni a pontot, amibe belerúgva az egész világegyetem mozdíthatóvá válik (rengeteg munka, rengeteg), vagy elmegy egy SVT kezelésre és hagyja, hogy a szellemek, felsőbb én, elmúlt életek, lélek, miegyéb dolgozzon helyette. Most valószínűleg sikerült mindenki kedvét elvennem. Szóval, a lényeg, hogy nem kell beszélni. Nem kell kiadni magam senkinek, mégis megnyílnak elzárt utak, mégis elindulnak változások. Én nyilván varázslásnak hívom, de nem az. Kicsit hipnózisszerű, de nem félelmetes. Van egy terapeuta, aki fogadja a jeleket és kommunikál mindazzal, amit én nem látok. Ebben nem is az az érdekes, hogy vajon tényleg szellemekkel, meg felsőbb énekkel beszél-e, hanem az, hogy olyan dolgokat nyilatkoztat ki rólam, amik igazak, nem kicsit, nagyon. És senkinek sem mondtam. Igen, én is néztem a Mentalistát, mind a hét évadot, szóval sejtem én, hogy van ebben általánosítás is, viszont, még így is, hogy szkeptikus vagyok működik. Ezek után pedig teszek rá, hogy miért. Többek között ennek köszönhető, hogy valahogy mindig sikerül visszatalálni a lelkibékémhez és lassan kezdem tényleg elhinni, hogy mindennek jó a vége. Szóval, nézzetek utána a dolognak, érdemes.

Ja, igen, ez az egész azért mesélődött el, mert fent leírtam volt, hogy elromlottam. Ez azt jelenti, hogy a drága mágusom azt mondta, hogy kitisztította a cinizmusom (khm, azt hiszem azért ez nem teljesen sikerült) és megpróbált kigyógyítani a mindenben hibát keresésemben. Ez utóbbinak nagyon nem örülök, mert a karrierem építettem rá. Meglátjuk mit hoz a jövő.

Ennyi engeteg szó után jöjjön néhány kép, mert aki idáig eljutott az megérdemli.

Moszkván át ugye hosszú volt a légiút, de cserébe sikerült néhány remek képet lőnöm. Mármint, a téma a remek, a képek meg mobillal készültek... A körülmények.

Ez egy automata, amiből mindenféle iPhone tokokat lehet vásárolni. Meg pólókat. (Ki tudta, hogy a futbalki pólót jelent?). A téma elsősorban Putyin.

Itt a minták látszanak közelebbről is, az aloha inges krímes különösen bejön, a lovas szövege pedig „Nem kapnak el! / Nem adjuk meg magunkat!” valami ilyesmi. A „ВСЁ ПУТЁМ” elvileg azt jelenti, hogy mindenki jól van, de úgy gondolom, hogy itt kihasználták Putyin nevét és szóvicceltek egyet.

Ez pedig maga az orosz lélek. Vagy legalábbis, amit én eddig láttam belőle.

Vagy ez.

És ez?

Na, de ez aztán.

Ugye?

Ez cuki. Kukorica és hotdog.

Ez meg egy ír kocsma. A seremetyevói reptéren. Ciril betűkkel. 

Ő meg elhozott Shanghaiig. Azért mondom, hogy ő mert neve is van. Alexander Bakulev, sebész volt, tudós, mindenfélében az első. Még díjat is neveztek el róla. Meg kutatóintézetet. Bibibibi! 

Itt jegyezném meg, hogy a reptéren mindenütt elérhető távolságban volt a mosdó. Egyébként ki emlékszik a „semerreretyó” című poénra? Valaki? Valaki? Akárki? Bárki? Bueller?