Nagyjából másfél éve, amikor kiderült, hogy én bizony elhagyom az országot, többen is fellelkesültek, hogy majd meglátogatnak. Jelentem, túl vagyunk az első látogatáson és úgy tűnik mindenki jól jött ki a dologból. Másfél hétre nagycsaládossá váltam, felborult a mindennapi életem. Nyilván nem bántam. Természetesen szabadságot vettem ki, hogy teljesen a vendégeknek szentelhessem az időm és ne kelljen azon aggódni, hogy vajon hogy boldogulnak.

A tervezgetés már tavaly év végén megindult, így mire megérkeztek az ilyenkor klasszikus, nem beszéltünk meg semmit és az továbbra is áll helyzetben találtuk magunkat. Egy nappal a Pekingbe indulás előtt próbáltunk hajnali kettőig szállást foglalni, amiből végül az lett, hogy másnap Wisey (bár szabadságon volt) segítségével foglaltunk valamit, ami olcsó volt és közel a metróhoz. 

Az utazás: Shanghaiból naponta több vonat is indul Pekingbe, ezek Suzhoun keresztül közlekednek. Opció van bőven, a 300 km/h-s gyorsvonattól, ami alig több, mint 5 óra alatt van ott, az egész éjszakás, hálókocsisig mindenféléből lehet választani. Természetesen mi a leggyorsabb vonatot választottuk, mivel ár-érték és idő-költség viszonylatban is ez tűnt a legjobbnak.

Nem tévedtünk. Mivel az ülésekbe még konnektort is építettek a gyerekek nézhettek DVD-t, ami jelentősen megkönnyítette azt életünket. 

Persze, nagyjából óránként elhangzott a "Vera, mennyi még?". 

A megérkezés után elindultunk jegyet váltani a visszaútra, amit persze megtehettünk volna Suzhouban is, de valahogy akkor még nem éreztük biztosnak, hogy mikor akarunk hazaérni. Mondtam, hogy kommunikációs problémáink voltak.

Peking Déli Pályaudvarára érkeztünk, innen három átszállással metróztunk el a szállásra. Előtte vettünk metró kártyát is, ami minden szempontból a legjobb választás volt. Ezzel egyszerűen, könnyen lehet közlekedni, ráadásul, mint másnap kiderült a Nagy Falhoz menő vonatra is használható volt.

Szállás: hát, igen. Amikor Wisey megkérdezte, hogy milyen szobát szeretnénk, csak annyit mondtam, hogy olcsót.

Persze, mivel az utolsó pillanatban foglaltunk, nem voltak illúzióink, de azért a pincében kialakított, ablaktalan szobák megleptek. Aztán az lepett meg, hogy mennyire kényelmesek és élhetőek voltak.

Igazából csak ágyra és zuhanyzóra volt szükségünk, amit megkaptunk. A takarításra sem lehetett panasz. Ellenben az éjjel fél egykor az ajtón dörömbölő kínai kislányra egyikünk sem volt felkészülve. Három éjjelt töltöttünk ott, hol sikerült aludni, hol nem. A szomszédaink ugyanis az átlagosnál is kevésbé foglalkoztak a környezetükkel. A harmadik éjjel került sor az ominózus dörömbölésre, ami - nekem úgy jött le - nevelő szándékkal történt. A kislány rohangált a család rendelkezésére álló két szoba között, majd fél egykor az anyuka úgy döntött, hogy hiába dörömböl, nem engedi be. Volt ott sírás, toporzékolás, minden. Na, itt néztem ki. Ettől a kislány persze, még jobban megijedt. Amikor abbahagyta a dörömbölést apuka a mellettem lévő szobában kinyitotta az ajtót, volt egy kis példabeszéd, aztán beengedte. Ezután anyuka a másik szobából az ajtóban állva kiabált át. Itt néztem ki másodszor. Aztán csönd lett. 

Ég Temploma: a szállás elfoglalása után ide metróztunk el, mivel ez volt Kati egyik "mindenképpen látni akarom" látványossága. 

Nem csalódtunk. Rituális hely, az uralkodó évente kétszer itt intézte el az égiekkel, hogy legyen eső, ne legyenek viharok, legyen jó a termés vagy épp hálát adott az előző termésért. Az épületek már zárva voltak, de a parkot körbejártuk. A gyerekek a nagy bánatára.

A zöld színű, négyszög alakú épületek az uralkodó földi hatalmát, a köralaprajzú, kékkel díszített épületek pedig az égi világot, az istenek hatalmát szimbolizálják. A rituálé szerint, az uralkodónak maga mögött kellett hagynia a földi világot, hogy beléphessen az égiek közé, áldozataival biztosítva a jóindulatukat.

A középen látható fehér sáv a márvány út, amin csak az uralkodó járhatott. Ugyanez az út vonul végig a Tiltott Város középpontjában is.

A parkban megtaláltuk a több mint 500 éves Kilenc Sárkány Fát. A törzse olyan, mintha kilenc sárkány összefonódása alkotná. Nem tudni ki számolta meg pont kilencnek.

Vacsorázni a Gyöngypiac Pizza Hutjába tértünk be, mert úgy gondoltuk, hogy ott lesz valami, amit a gyerekek is megesznek. Hát, határeset, de elfogadjuk. 

Ezután visszatértünk a szállásra, megbeszéltük, hogy másnap reggel korán indulunk a Nagy Falhoz. Ez a 10:57-es vonatot jelentette, viszont mivel tudtuk, hogy nagyon sokan lesznek, nyolc órás indulást céloztunk meg. Helyesen, de erről majd egy másik bejegyzésben.