Hideg van. Még mindig. Sőt, egyre hidegebb. Tavaly egyetlen egyszer tudtam havat fotózni, az is inkább csak a „valami kiszórodott” kategória volt, ehhez képest az idén már háromszor is esett, sőt, a vasárnapi még mindig nem olvadt el teljesen.

Nem kell persze, méteres havakat vizionálni, lehet ez vagy egy centi átlagosan, itt-ott kilátszik alóla a fű, amott meg összegyűlik és mindent betakar. Még a pálmát is.

Viszont fagyott. Például a múlt héten. Korrekt -4 fokok voltak. Szét is fagyott a vízcső a házban. Kedden este alig folyt a víz a csapból, ami gyanús volt, de nem gondoltam rosszra. Aztán reggel már egyáltalán nem folyta a víz. Picit gyakoroltam a svéd túrára és fertőtlenítő kendővel mosakodtam, no meg jól jött, hogy a legutóbbi vízkimaradás óta mindig van otthon öt liter víz egy palackban. Sosem lehet tudni alapon. És tényleg. A lift lefelé menet megállt az ötödiken, ahol beszállt egy gondnok srác egy darab kukával, ami vízzel volt tele. Látszott ugyanis, hogy a folyosó plafonján keresztben haladó vízcsőből folyik a víz és nagy gurulós kukákat toltak alá, hogy összegyűjtsék. Két srác állt alatta, az egyik szállt be mellénk a megtelt edényzettel. A negyediken újra megálltunk, itt a kuka és a srác elhagyta a liftet, feltételezem, hogy a tetőkertben kiöntötte, majd felvitte üresen, hogy újra megtelhessen.

Miután beértem hívtam az ingatlan ügynököt, hogy hát nincsen víz, mi lesz így most. Beszélt is gyorsan az épület fenntartókkal és mondta a jó hírt, miszerint nem ígérik, hogy aznap megjavítják a hibát, de ha vízre lenne szükségem, nyugodtan menjek be az irodába (ami a tetőkertben van) és adnak vizet. Mondtam, köszönöm. Azt nem mondtam, hogy kukában összegyűjtött csőtörött víznél a törlőkendővel is jobban járok. Hazaérve nagyon, nagyon reménykedtem, hogy lesz víz, de nem volt. Reggel se. Csak délután. Gyorsan vettem is egy forró zuhanyt ennek örömöre. Megjegyzem, a gyorsant úgy kell érteni, hogy miután a bojler felmelegítette a 12 fokos vizet 42 fokosra.

Egy ideje a gáz nyomás is csökkent, de nem volt otthon elemem, a boltban meg mindig elfelejtettem venni, így aztán vasárnap bánatosan konstatáltam, hogy teljesen kifogytak és nincs gáz. Lesétálta és bevásároltam és az elemet sem felejtettem el. Amint felértem kipakoltam a szekrényt, hogy hozzáférjek a gázórához, kezembe vettem a szép új csomagot és itt jöttem rá, hogy AAA elemet sikerült vennem, miközben nekem AA-ra lett volna szükségem. Miután kikáromkodtam magam, a bolt helyett az étterembe mentem és inkább ott vacsoráztam. Jól megmutattam!

Azóta persze már vettem AA elemet is és most megint úgy jön a gáz, hogy még.

Két hete meglátogattunk egy beszállítót Nanjing mellett. Autóval mentünk, mivel egy ipari parkot így a legegyszerűbb megközelíteni. A városka neve Zhenjiang, alig hárommillióan lakják, az elvándorlás miatt. Nanjingban jobbak a munkalehetőségek ugye és csak pár kilométerre van. Két órát autóztunk. Útközben ilyet láttunk.

És tankoltunk. Hát az valami nagyszerű volt. Autópálya, benzinkút. Két-két kút minden oldalon. A sor az pont úgy nézett ki, mintha emberek álltak volna és nem autók. Mi például beálltunk két sor közé. Megpróbáltam szavakba önteni, de nem sikerült, inkább lerajzoltam. Nem röhög. Mi vagyunk a fekete tetejű gépjármű. 20-25 perc alatt meg is tankoltunk, igaz a balról jövő csúnya nagy Tuareg - vagy hasonlóan indokolatlanul nagy jármű - majdnem befurakodott elénk. Csak azért majdnem, mert miután majdnem elvitte az autó bal elejét (mert ő is ment előre, meg mi is) a kutas jóember elkezdett vele üvöltözni, meg mutogatni, hogy nem férünk el és menjen hátrébb. Pedig, őszintén, ő volt ott előbb.

Tessék a benzin ár. Hátha valakit érdekel. 5,54 RMB / l. 1 RMB = 43 Forint. Szívesen! 

Aztán, vasárnap szilveszter. Vagyis a Kecske évének utolsó napja. Itt az újév hétfőn kezdődik. 2016 a Majom éve lesz. A majom állítólag az eszéről, bölcsességéről híres. Szóval, ez egy okos év lesz. Természetesen az idén is volt évzáró vacsora a cégvezetésnek, itt sikerült kiderítenem, hogy Rocky és Tony is sárkány, vagyis idén negyven évesek.

Aztán persze, volt céges gálavacsora is, megint folyamatos műsorral és tombolával. Néhány életkép alább, volt tánc: Vikcy és Even adta elő a hónapokon át gyakorolt legyezős táncot.

Gavin és Jerry elénekelte a Beijing, Beijing című állítólag rock nótát. Egészen pontosan el karaeokézták, a kivetítőn ugyanis ment a karaeoke videó, amiben az énekes fiatalember Pekingben sétál és érzésem szerint szenved. Miután végeztek, megkérdeztem, hogy ez egy szomorú dal ugye? A válasz kicsit felháborodottam érkezett: „nem, nem szomorú, csak kicsit, talán, ez egy rock dal!” Döntsétek el Ti.

Volt megint humoros jelenet, ami valami időutazós meglepő és mulatságos volt. A csúnya nőnek öltözött férfi az Ants. 

Aztán volt géppuskás, fekete arcú indián és Brian is nőnek öltözött.

Senkinek sem sikerült elmagyaráznia, hogy minek örülünk, így inkább megkóstoltam a levest.

Ja, volt kínai vörösbor, így én azzal koccintgattam, mivel gyenge jellem vagyok és nem volt kedvem megint azt hallgatni, hogy de miért nem iszom. Az este végére egyébként a pálinkával koccintgató jó lelkel elég bizonytalanul álltak a lábukon, mégis mindenki engem kérdezgetett, hogy biztosan hazatalálok-e, meg mondogatták, hogy vigyázzak magamra. Úgy döntöttem, hogy kedvességnek veszem és nem magyarázom el, hogy nekik nagyobb szükségük van az óvatosságra. Aztán elsétáltam a buszmegállig, úgy 300 m-re és felszálltam a koccra érkező buszra, ami a házig vitt. Nem kell engem félteni, na.

Egyébként az egész parti nem tartott tovább két óránál, a főnyeremény kisorsolása után azonnal kezdtek ürülni az asztalok. Valamiért mi csak ezen a ponton indultunk el körbe koccintani a jó néppel, és mire hátraértünk már négy asztal is teljesen kiürült. Velük nem koccintottunk. Az este folyamán többször is el kellett mesélnem a hitetlenkedőknek, hogy otthon az évzáró buli, bizony éjfélig tart vagy tovább, ha épp úgy adódik. Udvariasan bólogattak, meg hümmögtek, de láttam a szemükön, hogy nem hiszik.

Ez a hét kivételesen lassú mederben folyik, az iroda két-harmada már szabadságon, az üzem is kezd ürülni. Szombaton még dolgozunk, aztán egy hétig egyáltalán nem és majd legközelebb jövő vasárnap.