Az idén kaptunk plusz egy szabadnapot, hogy kellő áhítattal ünnepeljük a II. világháború végének 70. évfordulóját. Ennek örömére (no meg a nyugatot és az oroszokat utánozva), Kína is nagy parádét rendezett. Megoszlanak a vélemények, hogy vajon mit is akart mondani a költő, hiszen van itt nem kevés gazdasági probléma, vannak területi viták szinte mindenkivel a környéken és Japán sem nagyon akar bocsánatot kérni azért, ami volt. Gondolom, ahonnan ők nézik, Hirosima és Nagaszaki óta kvittek a világgal. 

(A kép az en.people.cn-ről van)

Kína meghívott mindenki, de a nyugati hatalmak munka és/vagy betegség okán nem tudtak itt lenni. Persze, Putyin ideért. Végignéztem a két órás parádét (na jó, Xi Jinping beszédének első 10 percéről lemaradtam) és feltűnt néhány dolog.

Képeket itt találtok: galéria. A közvetítés pedig itt nézhető, angol kommentárral. Négy órás, szóval érdemes beletekerni. A tényleges parádé 1:39:00-nál kezdődik az egységek szemrevételezésével, aztán 2:00:00 környékén indul a felvonulás.

Mindenkiről folyt a víz. A helikopterekből kirakott 70 jól nézett ki. Az elnök úr vagy nagyon feszült volt, vagy csak simán bevett valamit idegesség ellen. Felvonultattak vagy 300 90+-os veteránt, akik csapatszállítókba szíjazva integettek. Nem nagyon tudok elképzelni olyan körülményeket, amikor a kékre festett teherautót nehezebb észrevenni, mint a zöldet (na jó, tudok, de olyankor nem sok hasznát veszed a teherautónak), igen sok szép nagy rakétát láttunk, volt kis drón, nagy drón és baromi nagy drón. Hiányoltam a hajókat (tudom, tudom, ami elfér a vizesárokban azt nem érdemes mutogatni). Nem tudom, hogy a nők azért vonultak külön egységekben, mert nincs keveredés (ezt nem hiszem) vagy csak simán így jobban nézett ki (remélem). Nagyon kedves ötlet volt meghívni 17 másik ország katonai képviselőit, hogy felvonuljanak. Különösen a szoknyás zakós hét fős fidzsi delegáció volt aranyos. De jelen volt Kuba, Egyiptom, Kirgizisztán, Fehéroroszország, Mexikó, Pakisztán, Szerbia, Venezuela és persze Oroszország. Meg a többiek. (Bele sem merek gondolni, hogy miről beszélgethettek a nyilván meg sem történt találkozókon). Percről percre szöveges közvetítés, listázva, hogy mi micsoda, angolul.

Vicces volt ahogy a limuzin napfénytetőjén kibújva tekintették meg az egységeket. Mondjuk praktikus megoldás, hiszen így is vagy 25 percig tartott végigérni.

A tévéközvetítés biztosan komoly szervezést igényelt, annak mondjuk érdekelnének a kulisszatitkai. 

A végén elengedtek egy csomó galambot és még több színes lufit. Nem helyes, nem helyes.

Szóval, Kína megmutatta, hogy az övé mekkora, Oroszország még májusban mutatta meg, hogy az övé mekkora, az USA folyton mutogatja, én meg nagyon remélem, hogy nem tudjuk meg soha, hogy valójában melyik a nagyobb.

Ja, és megjegyzés, ugyan még júliusban, de ÉN is voltam ott, voltam ott, láttam ezt a teret, láttam!