Lelkesen járok az edzőterembe. Leginkább futok a futópadon vagy úszom a medencében. A medence egyébként kb. 20 méter hosszú és 1,3 méter mély lehet. A figyelmeztetés szerint 150 cm, de nincsen peremig feltöltve. Eddig minden alkalommal voltak más úszók is, meg gyerekek. A gyerekekkel nem könnyű. Nyilván nem úsznak, inkább pancsolnak. Nyilván nem érdekli őket, hogy a medencében mások is vannak. Nyilván mindannyian elférnénk kényelmesen, ha nem töltenék ki a rendelkezésre álló teret. De kitöltik. Nyilván. Szóval kétszer-háromszor átúsztam rajtuk, de az az érdekes a kínaiakban, hogy ilyenkor nem sértődnek meg, viszont nem is mennek odébb. Vagyis amennyire nem érdekli őket, hogy zavarnak-e másokat, annyira nem érdekli őket az sem, ha mások zavarják őket. Na, ez például egy olyan dolog, amit roppant nehéz megszokni. Elmondom miért. Én nem szeretem, ha mások zavarnak, bemásznak az aurámba, túl közel jönnek, túl hangosak. Viszont ennek ritkán adok hangot, inkább elhúzódom, igyekszem kerülni az olyan helyzeteket, ahol ez előállhat. Na jó, tegyük ezt át múlt időbe. Kínában ugyanis esélytelen az ilyesmit elkerülni. A leghétköznapibb, hogy bármelyik járókelő, buszon utazó megbámul. Ez eleinte roppantul zavart, igazából még most is, de már elfogadtam, hogy itt bizony kamaszkorunk roppant szellemesnek hitt riposztjára: „Mit bámulsz?! Nem láttál még fehér embert?” szinte minden esetben „nem, még nem láttam”, lenne a válasz. Vagy legalábbis, nem ilyen közelről. Mi volna, ha még szőke is lennék... Szóval, nem kell ezen megsértődni, nem azért löknek fel mert utálnak, nem azért nyomulnak be a liftbe, metróba mielőtt kiléphetnél, mert bunkók, egyszerűen itt ez így működik. A probléma ott kezdődik, hogy ha érvényesülni akarsz, akkor neked is tolakodnod, nyomulnod kell. Vagy legalábbis kellene. Azt hiszem egyébként ez az, amiben nagyon könnyű átesni a ló másik oldalára, márpedig ezek egy jelentős része számomra még mindig bunkóságnak tűnik. Legalábbis, ha én csinálnám. Szóval, nem csinálom és nem is sértődöm meg mert csinálják. Azt viszont már megtanultam hogyan lépjek át a belső gáton, ha kell. Szóval, ha én teljes hosszot akarok úszni, a törpék meg a medence teljes szélességében emberkednek, akkor átúszom rajtuk. Persze, előtte a medence egyik széléről átváltottam a másik szélére, mert akkor úgy tűnt, úgy majd mindannyian elférünk.

Megérkezett az esős évszak. Senki sem hívta, jött magától. Az úgy volt, hogy a múlt héten elég meleg volt, 28-30 fok állandóan. Hétfőn is. Reggel. Aztán valamikor délelőtt elkezdett zuhogni az eső. Nálam meg nem volt esernyő. Szóval alaposan eláztam délután míg hazaértem. Igen, megérdemlem. Azóta folyamatosan esik. Többnyire zuhog, mondjuk ma reggel például csak csöpögött. Az előrejelzés egy hétre előre csak szomorú, sírós felhőket mutogat, szóval nincsenek nagy reményeim. Persze, közben alig lett hűvösebb. 24-25 fokot jelenthetek.

Problémáim voltak/vannak a blog elérésével, szóval elképzelhető, hogy igénybe veszem a nővérem szerkesztői segítségét a jövőben. Én megírom, ő posztolja. Ezenkívül alternatív lehetőségnek ott van a Tumbler. Ezzel még nem tudom mit fogok kezdeni. Egyébként azért nem veronel, mert felháborító módon ott az már foglalt. Szemetek!

Porszívó. Kértem ugye a lakásbérlet újításakor egy porszívót. Ezt Jerald az ingatlanügynök el is hozta, majd amikor kibontottuk a roppant koszos zacskót kénytelenek voltunk konstatálni, hogy hiányzik a szívócső. Vagyis az a cső, amelyik lehetővé teszi, hogy ne a padlón hasalva kelljen használni. Jerald rögtön hívta is a tulajdonost, aki megígérte, hogy megkeresi. És tényleg. Hogy ne kelljen időpontot egyeztetni, a néni letette az alkatrészt az épületmenedzsment irodájában, akik természetesen pont akkor tartanak nyitva, amikor én dolgozom. Kivéve hétvégén. Ők ugyanis hétvégén is dolgoznak, szóval szombat reggel beséltáltam, mondtam nihau!, a két kislány pont annyira meg volt ijedve, amikor elkezdtem mondani, hogy sajnos nem beszélek kínaiul, de itt hagytak nekem egy csövet, mint amennyire az várható. Persze, miközben beszéltem rutinos ektivitisként mutogattam is, amitől az egyik kislánynak felcsillant a szeme és már szaladt is. Ja igen, itt kérem szaladás van, amikor kérsz valamit. És hozta a csövet. Ennyi. Még ki kell találnom, hogy milyen porzsákot kell vásárolnom, aztán már kavarhatom is a port a lakásban. Muszáj lesz, mert a vendégszobát konkrétan beborítja a por és mindjárt jönnek a vendégek. Még egy hónap.

A hétvégén ünnepeljük a Sárkányhajó Fesztivált. Ennek örömére kaptunk fejenként egy láda almát. Köszönjük!

Kaptunk egy csomó műanyagot is, mert az kell bele, nehogy ütődöttek legyenek az almák.