Íme egy ásványokból kirakott életkép egy dobozka fedelén. A Suzhou Múzeumban láttam.

Amiről írni akarok egyébként az a tájfun. Pénteken délelőtt a gondnokunk küldött egy köremailt, hogy jön a Chanhom nevű tájfun a hétvégén, az előrejelzések szerint Shanghai és Suzhou környékén ér partot valamikor szombat reggel. Eső, szél, pusztulás. Mindenki legyen felkészülve. A levélben volt egy link a hivatalos bejelentés weboldalára is.

Persze, a kollégák megnyugtattak, hogy nincs mitől tartani, de azért inkább ne tervezzek kirándulást a hétvégére. Nem terveztem.

Utánanéztem a neten és meg is találtam a mi kis tájfununkat, ami már hetek óta növekedett az óceán felett, néhány napja letarolta a Fülöp-szigeteket. Ők egyébként Falconnak nevezték el. Mert megtehetik. Négyes erősségű, szupertájfun volt ekkor még a besorolás. Hajókat hazarendelték, repülőjáratokat töröltek, vonatok nem indultak Shanghaiból ill. a környező nagyvárosokból.

Pénteken semmi sem történt, munkából hazafelé még az eső sem esett.

Pénteken 16:17kor kaptam egy SMS-t a katasztrófavédelemtől, hogy jön a tájfun és vigyázzak magamra. Szombaton hajnali 1:40kor kaptam egy másik SMS-t, egyébként egy másik számról, ami egyetlen kínai jelet tartalmazott: eső. És tényleg esett. Egész nap. A szombat roppant gusztustalan, nyálkás, esős időt produkált. A szél fújt, de nem különösebben. Gyakorlatilag semmi sem történt. A hírek szerint a vihar csendesedett is és ráadásul nem is Shanghainál, hanem délebbre ért partot, majd észak-nyugat helyett észak-keletnek fordult és Koreát vette célba. Vasárnap kisütött a nap és újra kánikula volt.

Szóval, az első tájfunom nem ért el idáig, volt már ennél sokkal durvább vihar, amikor senki sem szólt, hogy jaj mi lesz.

Picit csalódtam, de azért nem bánkódom különösebben, no meg tisztában vagyok vele, hogy így is okozott épp elég kárt.

Közben és utána videók a Tumblr-en.