Nem is kellett hozzá két nap...

Mintha tejfölt akarnék megmarkolni, mintha fondant próbálnék nyújtani, mintha sűrű ködben keresném a kontaktlencsém. A mocsárban. 

Semmi, de semmi előrelépés sem történt, sehol. Semmi. Még azt is elfelejtették, amit eddig tudtak. 

Hiába adom tovább a nálunk okosabbaktól kapott tanácsot, csak azt nem követik.  

Nem tudom szavakba önteni, mennyire elkeseredtem. Bennem lehet a hiba, mert két dologra nem vagyok már hajlandó:

1. állni az emberek háta mögött és kérdezgetni, hogy érted-e, csinálod-e?!

2. mások helyett dolgozni.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Változni, muszáj változni. Nekem.

Na, már jobban vagyok, ne nyomjátok meg a piros gombot! Lóra! (Tökötök van nem lovatok!)