A hétvégén volt az első nemzetközi focibajnokság itt Suzhouban. Az itt élő külföldiek rendeztek egy kis világbajnokságot, ahol nemzeti csapatok mérkőztek meg egymással. Sajnos, magyarok nem voltak, így én a németekhez csapódtam. A helyszín a nemzetközi iskola volt, ami az utolsó metrómegálló gyakorlatilag. A metró és az iskola között egy hatalmas új üzletközpontot építenek, 

Így fog kinézni, ha elkészül.

Baromi nagy. Egy blokk széles. Egyébként a környék jelenleg elér üres. Van egy csomó lakóház, de az iskolán kívül nincs más a környéken még. Így lehet, hogy az utcák tök üresek voltak.

A meccsek nem voltak túl izgalmasak, ráadásul a hőségben (35°C árnyékban) hamar el is fáradtak. Négy csoport meccs, aztán egy negyeddöntő, egy elődöntő és végül a döntő. Itt épp a kínaiak rúgnak büntetőt a japánoknak. 

Itt pedig a németek és az írek büntetőznek. A németek az elődöntőben kikaptak az angoloktól, akik a döntőt bukták el a japánok ellen. 

Bár a napot nem láttuk egy pillanatra sem, mégis mindenki megpirult. Ez is az itteni klíma egyik sajátossága. A rendezvény alatt kicsit körbejártam az iskolát is. Szép nagy, tele a tanulók kreatív munkáival. Festmények, szobrok, kollázsok mindenütt. Innen nézve jó lehet egy ilyen iskolába járni.

Más. Ez is egy építkezés. Az alacsony, kék tetős bungalókban laknak az építőmunkások. Minden nagyobb építkezés környéke ilyenekkel van tele.

Múlt vasárnap bemetróztam a Times Squarre, ahol a világ legnagyobb egybefüggő LED kivetítője található, Olyan, mint Las Vegasban, de csak este kapcsolják be, így azt még nem tudom, hogy mire jó. De így néz ki nappal. 

A környék elég felkapott és drága, van egy Ferrari, Maserati kereskedés is. Ez itt kérem a civilizáció.

A héten voltunk Shanghaiban is. Semmi extra, felülültünk a nagyon gyors vonatra és fél óra múlva már ott is voltunk.

Maximális elért sebesség (a visszaúton) 298 km/h.

Egy laborba mentünk, minta kábeleket mérni, így a városból csak az állomást és a 10 perces taxi utat láttuk. Az állomáson nagyon sok ember volt, a forgalom is nagyobb, mint itt. Ijesztő.

Más. A szünet. Ez egy nagyon fontos jellemző itt. Szent és sérthetetlen. Délben úgy kiraktak minket a laborból, mint a szél. Ebédszünet, húzzatok. De ez mindenhol így van. A cégnél az emberek megeszik az ebédet, aztán a telefonjukat nyomogatják, interneteznek vagy az asztalra borulva alszanak. Aztán egykor újra elkezdenek dolgozni. Fél hatkor pedig hazamennek. Persze, a fizikai dolgozóknál van túlóra, amit tolnak is rendesen, de a többiek csak erős nyomásra.

Végezetül néhány figyelmeztetés,amiket érdemes megfogadni, Mit ne csináljunk a metrón: