Eltelt egy év. Immár tényleg. Nem kb., nem majdnem, teljesen. 

Otthon létem alatt sokan kérdezték, hogy megbántam-e. Nem, nem bántam meg. Vannak pillanatok, amikor rohannék haza, nyilván most is jobban szerettem volna otthon maradni, de ez csak a lustaság és a megszokás igénye.

Az elmúlt egy év hozott sok mindent. Nagyon, nagyon sok dologban nem sikerült túllépnem magamon, ami frusztrál. Tanultam és láttam nagyon sok mindent, ami boldoggá tesz. Szinte minden olyan, mint amilyennek gondoltam, ami azt jelenti, hogy a félelmeimet épp úgy sikerült valóra váltanom, mint a reményeimet.

Összességében egy kicsit csalódottan futok neki a második évnek, de az egyetlen, akiben csalódtam az én magam vagyok. Innentől ketyeg az óra, mostantól csak egy évem van, egyre kevesebb az idő, hogy megtegyem, amit épp elém dob a sors.

Meglátjuk ez min változtat.