Ez is eljött. No, nem mintha olyan igen sokat dolgoztam volna az első napokban, de azért mégiscsak munkás hétköznapok voltak eddig. 

Szombaton nekiindultam az Óvárosnak. Azt tudtam, hogy nem fogok mindent egy nap alatt megnézni, de arra nem számítottam, hogy ilyen kevésre lesz alkalmam. Metróval mentem, egy olyan állomáshoz, ahonnan pár percre három kert is van. Egy nagyobb, a Harmónia kertje és két kisebb. Nos, egyik sem volt nyitva.

Így aztán elindultam a Város Istenének Temploma felé. Az isten nevét nem tudom, de ez gondolom ő:
De az is lehet, hogy ő csak a bejáratot őrzi. Mögötte egy tér van, aminek a két oldalán oldalszentélyek állnak sok másik istenség szobrával, mindegyik előtt persely és térdeplő. Tisztára, mint a keresztény templomokban. Középen pedig egy nagy szentély, ahol éppen egy szertartás volt. Papok, hívek, kiabálás, éneklés. Egy oltáron állt három fehér tollú, hosszú nyakú, piros taréjú madár, amiket három önként jelentkező kivitt az udvarra és egy ott felállított vasvályúba tett. A tömeg követte őket és a madarakat körbeszórták arany meg ezüst papírból hajtogatott gúlákkal. Szórtak melléjük füstölőket és folyamatosan kántáltak. Aztán az egészet meggyújtották. Ja, a madarak papírból voltak. Majd miután minden elégett visszamentek. Úgy sejtem, hogy a dolognak köze lehet a sárkányhajó fesztiválhoz, de nem biztos. Az ilyenkor hagyományos étel egy bambuszlevélbe csomagolt töltött rizs dolog (zongzi), mert ezt dobálták a folyóba a halászok, hogy a halak ne az öngyilkos költőt egyék. 

Innen egy buddhista templom felé mentem tovább. Ez egy sétáló utcáról nyílik. A templom körül mindenfélét árulnak, ami csak szuvenírként eszünkbe juthat. 

Meg iphone-t. 

A felülvonás pí a yuan, lánykori nevén riminbi (RMB) jele. Az itteni pénz.

A sétáló utcában két ember is odajött, hogy nagyon olcsó, nagyon jó, márkás táskát, órát, szemüveget tudnak nekem adni. Megmutatják merre van, menjek velük. Adtak névjegykártyát is. Mondtam, hogy kösz nem, majd a jövő héten, erre ember mondta, hogy hívjam fel telefonon, mert a jövő héten már nem ott lesznek, ahol most, de nagyon olcsó, nagyon jó, márkás. Mindenképpen hívjam fel.

A templom előtt egy nagy sátor volt felállítva, ahol teát, teáskészleteket árultak. Kaptam szórólapot, benne két filterrel. Aztán kaptam kóstolót is, egy öreg bácsi emelte rám poharát, egy fiatal srác meg selfizett velem. Ők valószínűleg nem gyakran találkoznak európaival.

Innen az Iker pagodához mentem (pagodák?). Két hét emeletes pagoda a semmiben. Körben különböző korok kőfaragásai, meg az egykori épület oszlopai. Hát mit mondjak, csalódás volt.

Hazametróztam és konstatáltam, hogy bár nem látni a napot, azért le lehet égni. Megpirultam itt ott. Vacsorázni az Emerald Citybe (Smaragdváros) mentem. Ez egy nagy komplexum, az első munkanapon itt ebédeltünk Rockyval.

Most nem itt ettem. Lementem a gyors részlegre és választottam egy ételt. Ráböktem, fizettem, adták. Sok volt és finom. Meg olajos. Csirke, rizs, zöldségek, leves (de csak a lé) illetve valami moszat szerű.

Nagyon sok étterem van itt egymás mellett. Van olyan, ahol összeválogathatod, hogy mit süssenek meg. A dolgok felét nem is ismerem.

A boltban találtam evőpálcikákat is. Van hercegnős is:)

Vasárnap reggel megkóstoltam a kínai reggelit. Nem fogok belőle rendszert csinálni. Nem igazán reggelire való dolgok. Bár a lila krumplival töltött gombóc finom. Édes.

Reggeli után megint elsétáltam az Emerald Cityhez, vettem magamnak egy új táskát és egy esernyőt, ugyanis igaza lett az előrejelzésnek. Esik. 

Délután pedig mostam. A mosógépen ugyan minden kínaiul van, de mellékeltek hozzá egy fényképes angol értelmezést. Hát a dolgok megtisztultak, nem büdösek és nem is mentek tönkre. Mondjuk lehet, hogy legközelebb nem a normált, hanem a kímélőt kell választanom, mert mintha kicsit kiszöszösödtek volna a pólók.

Mondjuk azt nem tudom, hogy a mosópor biztosan jó-e, mert azon is minden kínaiul van. Lehet, hogy abból is valami kímélőt kellett volna menni. De azt magyarul se tudnám kiválasztani, szóval...