Na kérem, megjöttem. Elmondom hogyan történt.

Május 25-én felültem egy repülőre Bécsben. Ez a repülő elvitt Berlinbe. Itt vártam három órát, aztán felszálltam egy repülőre, ami elvitt Pekingbe. Ez egy 10 órás út volt, amin aludni szándékoztam volna. Sajnos, egy két éves forma kisfiú másként gondolta, ezért végigüvöltötte az utat. Nagyjából három órát bírtam aludni, fél órás szakaszokban. Adtak vacsorát, meg reggelit. Délelőtt tízkor értünk Pekingbe. Itt előbb átmentem az útlevél és vízum ellenőrzésen, aztán a csomagommal együtt a vámon (nem volt semmi bevallani valóm, így beraktam minden cuccom a röntgenbe, majd kivettem őket és továbbsétáltam). Ezután kimentem az indulási oldalra, ahol becsekkoltam a repülőre (sajnos külön foglalták a jegyet, így ezt nem tudtam megtenni sem Bécsben, sem Berlinben). Aztán elmentem pisilni. Itt találkoztam először ázsiai WC-vel. 

Nagyon sok helyen van ilyen, de általában van angol WC is a környéken.

Szóval Pekingben volt négy órám, ami azt jelentette, hogy az összes adminisztráció után is maradt két órám a beszállásig. Bealudtam hát a váróban. Aztán beszálltunk és egyből bealudtam megint. Kettőkor kellett volna felszállnunk, de fél háromkor arra ébredtem, hogy még mindig a kifutón várakozunk és előttünk 8 másik gép áll sorban.

Aztán valamikor nem sokkal ezután sorra kerültünk. Shanghaiban már várt a sofőr, röpke másfél óra alatt be is értünk Suzhouba.

Rengeteg az építkezés, borzasztó poros a levegő. A sofőrtől rögtön kaptam egy palack ásványvizet (itt valamiért 350 / 380 ml a standard kiszerelés), ami kellett is, hogy lemossam a nyelvemről a port. Hiába veszem az orromon keresztül a levegőt, mégis tele van vele a szám.

A hotelben egy egész lakosztályt kaptam. Mosógéppel, kis konyhával, hálóval és nappalival. A hatodikon van, ami sajnos nincs elég magasan, hogy ne legyen zaj. Ez érthető ugyanis Kínában negyedik emelet sincs. Meg tizenharmadik és negyedik se. Mindegyik szerencsétlen szám.

Van wifi, HBO, Cinemax és más egyéb angolul beszélő csatornák. Teafőző, hűtő, fogkefe, fogkrém, fürdőkád, motoros függöny. 

Este az elődömmel elmentünk egy velkám dinerre. A szomszédban van egy Blue Marlin nevű kocsma, ahova elvileg sok ideküldött európai jár. Ettem Cordon Bleu-t. Finom volt. Aztán visszajöttem, Skype-oltam, mert az működik és lefeküdtem aludni.

Reggel Konstantin jött értem kilencre, bevitt a céghez. Körbejártunk, mindenkinek bemutattak, az emberek egy részét ismerem névről, kevesekkel már találkoztam vagy amikor Sopronban voltak, vagy videókonferencián. Mindenki borzasztó kedves, mosolygós volt. Kaptam egy saját irodát, amire az van kiírva, hogy minőségügyi vezető, mert Andy korábban ott ült, de mostanra inkább leköltözött az embereihez. Van néhány egy emberes menedzseri iroda (az egyik az enyém) előttük pedig a logisztika, asszisztencia ül amerikai típusú kis fakkokban. 

Kaptam mobilt, holnapra lesz számítógépem. Holnap este vacsora a menedzserekkel, remélhetőleg valami kínai. Ma az ügyvezetővel ebédeltünk, sajnos megint európait. Most újra a szállodában vagyok, holnap megint munka. A hétvégén Sárkányhajó Fesztivál. 

A reggeliről majd holnap mesélek.