Ma elbúcsúztattuk Robi kollégát, minek bánatára sikerült berúgnom. Igen, 32 leszek és még soha életemben nem voltam részeg, mert sokkal előbb elkezdett égni a gyomrom az alkoholtól, mintsem, hogy lerészegedhettem volna. Egy liter bort ittam meg, valamennyi szódával. Nem fogom kergetni ezt az élményt, mert az agyamra ereszkedett köd ellenére, még mindig tudom mit csinálok és miért. A pupilláim kitágulva és az egyenes vonalon csak bizonytalanul, dülöngélve bírtam végigmenni, de jól vagyok. Csukott szemmel zuhanok.
Jó este volt, jót beszélgettünk, sok kérdés, sok válasz
Majd lesz valahogy.
A bejegyzés trackback címe:
https://veronel.blog.hu/api/trackback/id/tr21985108
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
veronel 2010.05.10. 22:00:37
Fogalmam sincs mire gondolsz, de nem volt mit megnézni és nem jelenti azt sem. Azt hiszem én valami másik bolygóról jöttem... A szociális érzékenységemről és kíváncsiságomról van szó. Ráadásul, mint azt említettem volt, nem nekem kellett az ital:)
Apakuka 2010.05.11. 09:12:31
jójójójó....csak a: "sok kérdés...sok válasz....majd csak lesz valahogy"....azt hittem, hogy.... aztán pedig dehogy :(
veronel 2010.05.11. 14:28:27
Ne szomorkodj! A dolgok nem fekete-fehérek. Nekem egészen más a boldogság, mint Neked. Ettől még nem kell szomorkodni.