Örömmel jelentem, hogy a hétvége remekül telt, épp úgy, ahogy terveztem. Szombat reggel a megbeszélt időpontban indultunk, ketten Katival. A korai óra ellenére gyorsan megbeszéltünk mindent, amit máskor nem lehet, így nem volt unalmas a négy és fél órás út. A táj még mindig gyönyörű, az úton meg sok a hülye. Dél körül csekkoltunk volna a szálláson, de csak egytől lehetett. Ráadásul nem találták a foglalásunk. A kislány a recepción mondta, hogy nem baj, tud azért szobát adni, franciaágyasat. Aztán csak sikerült megtalálni a "gépben" a visszaigazoló e-mailt, amit elelejtettek kinyomtatni. Mondta lesz szobánk, mert az 5-t fel tudja szabadítani, de csak egykor foglalhatjuk el. Rendben, köszönjük, elmegyünk ebédelni. A Dóm háta mögött a várfalat megkerülve sétáltunk el a Salibárig, ami legendás hely, és még működik. Sajnos, sültvirlis salátatál már nincs az étlapon, de ettünk remek húsos batyukat. Finom volt, az árak is korrektek. Ezután irány a hegy, ott találkoztunk a pécsi kapcsolattal. Elmentünk megnézni a Pollackot, mert az a hír járta, hogy felújították. És tényleg. Valami gyögyörű lett. Tiszta XXII. század. Hosszasan vitatkoztunk, hogy akkor most kórháznak vagy oktatási intézménynek látszik-e, de végül megállapodtunk abban, hogy nagyon korrekt. A kollégiumot is felújították, kívülről európainak látszik, állítólag még a lift is jár, hiszi a piszi, mondom én erre. Ezután ettünk Hollandkockát egy cukrászdában. Ez süti, amit nem ettünk Pécs óta, mondjuk nekem annyira nem is hiányzott, de Kati nagyon akarta. Aztán meg meghagyta a felét. Ezt egyébként fotóval is tudom biztosítani, majd ha lementem őket valahova. (Mivel ugye nincs gépem....nem röhög!) Közben eljött az egy óra és visszamentünk a szállodába, ahol egy másik kislány kérdezte segíthet-e. Mondtuk igen, az 5-ös szobát kérjük. Aszongya milyen névre is van a foglalás? Elmeséltük, hogy ezen már túlvagyunk és igen a kolléganő azt mondta, hogy megoldható és adjad már a kulcsot. Hitt nekünk, és kaptunk kulcsot, de azért elgondolkodtató, hogy még akkor sem volt kinyomtatva vagy valahova felírva, hogy nekünk szoba kell. Ezután lett volna egy kosarazás, amit én "jajj de fáj az ujjam" felkiáltással kihagytam és egy gyors zuhany után nekivágtam a városnak.
Pécs szép volt és még mindig szép. Az Európa Kulturális Fővárosa projekt nevében a tereket újítják fel, ami nem rossz ötlet, csak elég rosszul állnak és a hamar munka eredményét ismerjük. Volt olyan burkolat, ami egy az egyben olyan, mint a Petőfi téré. Pont olyan szar...A Széchenyi térnek még nem álltak neki, azt a héten zárják le, így arról majd öt év múlva nyilatkozom. Szépen megcsinálták viszont a Nádor Szálló homlokzatát, ami egy gyönyörűszép, régi épület Pécs kvázi főterén és évtizedekig felállványozva, veszélyesnek nyilvánítva álldogált. Belül mondjuk nem csinálták meg, de ez is több, mint a semmi.
Sokkal kevesebb falfirkát láttam egyébként, mint öt éve, és van egy olyan buszmegálló is, ami bemondja, hogy a következő busz épp hol tart, mikor érkezik és kis lámpácskákkal mutatja is. Jut eszembe busz, katasztrófa turistáskodtam és megnéztem a kiégett busz helyét is. Király!
Építettek vagy öt éve egy böszme nagy Árkádot is Pécsen, ahol van Burger King is. Ott vacsiztam. Jujj, de jó volt.
Vasárnap elmentünk az Árkádba ajándékot vásárolni, mivel sajna nem volt kirakodóvásár a városban. A hazaindulás előtti utolsó program a Mecsextrém Kalandpark volt. Az egy igen jó hely. Beneveztünk a fák közötti drótkötélpályára, meg a bobra. Mindkettő zseniális. Mondjuk a drótkötélpálya nem kicsit fárasztó, de ugye, ha nem lenne ólom a seggünkben, biztosan könnyebben menne.
Itt jut eszembe, mikor megyünk kalandtúrára? Kőszeg mellett is van egy ilyen hely.
A hazaúton több böszmével találkoztunk, nem teljesen tudatosan rövidítettünk és végül hétre már itthon is voltunk. Jó kis "roadtrip" volt. Kár, hogy csak ötévente van rá lehetőség.
