Péntek estére csapatépítő jeleggel biliárdozást terveztek be a kollégák. Sajnos, holmi személyes okokra hivatkozva, nem lehetett a Steven's-be foglalni, így maradt a Gyár utca. Eltelt vagy 5-6 év azóta, hogy utoljára jártam ott, szóval nagy volt a meglepetés, mikor a valamikori bejáratot zárva találtuk. Egy darabig szerencsétlenkedtünk, majd az épületet megkerülve, egy a vakolatlan homlokzaton elhelyezett tábla segített rajtunk. Koszos, büdös, pislákoló lámpás lépcsőház, biztató jelek nélkül. A teremben - nem költői túlás - vágni lehetett a füstöt. Erre mondjuk számítottam is, de a szigszalaggal összefércelt villanyvezetékek, a hányás foltos, egyszervolt zöld posztó teljesen elkeserített. Lepukkant kocsma, három asztalra négy dákóval. A golyók érthetetlen irányba, megmagyarázhatlanul sokat gurultak mielőtt megálltak volna az egyik lapjukon. Így esett, hogy még az sem sikerült, ami máskor szokott. Úgy egy óra után a füsttől már köhögtem. Aztán elmentem pisilni. Te jó ég! Láttam már gusztustalan WC-t néhányat, de ennél tényleg csak a sárvári buszpályaudvaré volt rosszabb. Brrr. Szóval engem ott többet nem látnak. Egy kalap szar az a hely. Shadowrunban vannak ilyenek. Spongyát rá.
A játék amúgy mókás volt, csak sokan voltunk kevés asztalra, egymástól távol, plusz nekem nem sikerült feloldódnom, ami az én bajom, így tizenegy körül le is léptem.
Szombaton kilenckor keltem fel és közöltem a családdal, hogy azonnal menjünk kirándulni. Persze előbb takarítás, rendrakás, szóval csak délben indultunk. Kicsit féltem, hogy igaza lesz az időjárás előrejelzésnek és leszakad az eső, de szerencsére nem. Remek kiránduló idő volt, így az erdőbe indultunk. Szép nagy túra lett ebből, legalábbis a gyerekek erősen nyávogtak már a végén. A tornapályát jártuk végig, lementünk a Kecske-patak mellé, majdnem elvesztettük a kutyát, de végül mind épségben hazaérkeztünk. Elég nagy volt a sár, de a tiszta levegő és a madárcsicsergés mindenért kárpótolt. Két és fél óra séta után kisimulva, felfrissülve ültünk vissza a kocsiba.
Ebédelni elmentünk a kínaiba. Chen bácsi még mindig hibátlan.
Délután Benedekre vigyáztam, míg a szülei névnapi ajándékot mentek vásárolni. Mókás volt, mivel Katiék is átjöttek, magukkal hozva Attilát, ő és Beni kiabáló versenyben próbálták eldönteni, hogy ki a nagyobb király. Mi, felnőttek untuk meg előbb. Beszélgetnünk nem nagyon sikerült, de megbeszéltük, hogy akár már a jövő hétvégén tartunk kerti összejövetelt.
Összességében ez egy remek tavaszi hétvége volt.
Pénteken azt az infót kaptam a szervízből, hogy alaplap csere lesz, de az új alaplap még nem érkezett meg. Tessék sajnálni!