Tegnap színházban voltam. Valamiért úgy gondoltam, hogy ebben az évadban én bérletes leszek a soproni színházban és megnézek mindent, amit bemutatnak. Gondoltam végre nem csak operettek, meg egyéb szarok lesznek, hanem mindjárt Hamlet, meg Kakukkfészek. Mindaddig örültem is a dolognak, amíg meg nem láttam a Hamlet plakátját. Majd elolvastam azt is, hogy Kerényi Imre rendezi. Róla valamikor azt gondoltam, hogy egy tehetséges, jó szemű rendező, aki aztán picit elborult. Szóval, picit féltem, hogy mi lesz ebből. Joggal. Adaléknak még hozzáteszem, hogy olvastam valahol, hogy Claudiust Gyurcsányként értelmezték újra.
Az első részben rögtön kiderült, hogy szegény Nemcsák Károly nem képes Vágási Ferin kívül mást hitelesen eljátszani. Az, amit Claudisusként elripacskodott, az valami borzasztó. Közben persze eszembe jutott, hogy itt a mi Ferinkre kellene valami párhuzamot találnom, de úgy hiszem ezt csak a rendező láthatta, meglehet még ő sem. A szünet előtt ugyanis Claudis táncolni kezdett. Úgy, ahogy anno Gyurcsány a Batizéknak szánt (és/vagy jól átgondolt promó céllal készült) videóban. Még a zene is ott volt alatta. Na mármost ez nálam az a kategória, amikor a parodista úgy adja elő a paródiát, hogy bemondja, kit utánoz. E nélkül ugyanis felismerhetetlen. És itt ment le a függöny. Egy Hamlet előadáson. Ez után a szöveg után:
„Mely a levélben kérve sürgeti
Hamlet halálát. Tedd meg, Anglia;
Mert mint aszúkór dúl véremben az:
Légy orvosom te. Míg az téve nincs,
Kedvet nekem nem hoz szerencse, kincs. (El) „
Én kérek elnézést!
A kordonokkal kialakított tér amúgy nekem tetszett, bár többnyire nem értettem, hogy épp kit zárnak el kitől, de a kordonok ugye ilyenek. A ballonkabátos besúgók még értelmezhetőek voltak, de a sí maszkos, gyakorló ruhás alakok már nem igazán. Néha jöttek, néha mentek, kordont emeltek, temettek, de miért? És kik voltak ők? És hol a piros ruhás kislány?
A szöveget erősen meghúzták, ami magyarázható, csak épp nehezen. Nekem nagyon hiányzott Fortinbras, az ellenpont, a külvilág. Főleg a végéről. Tényleg, a vége.
Hát az nem lett neki. Valamiért állandóan latin imádságot szavaltak, ami nekem furcsa. Főleg Nemcsák előadásában. Komolyan, nála szarabbnak talán csak Mikót tudom elképzelni, ebben a szerepben.
Tetszett viszont Hamlet. Viczián Ottó játszotta, aki sokkal öregebbnek látszik a koránál, no meg az általan elképzelt Hamletnél is. A hangja nagyon jó, a játéka pedig remek. Az őrült Hamlet nekem kicsit visszafogottnak tűnt, de a végére belelendült. Laertes nevetséges pojáca lett, ami nem meglepő, mert az őt alakító színésznek igazán a könnyedebb darabok állnak jól. A Szabin nők elrablásában például csak ő alakított normálisat. Tetszett Polonius, meg az első sírásó. Ophelia csak az őrületben bírt egy kicsit hiteles lenni, előtte szánalmas volt.
A vége pedig… De komolyan, hogyan lehet kihagyni ezeket a szavakat:
HORATIO
Ez ajk nem,
Ha élne és köszönni bírna is.
De, minthogy éppen toppra jöttetek,
Ti lengyelekről, és ti Angliából,
E vér-tusához: rendeljétek el
Közszemle végett e holttetemek
Kitételét magas ravatalon;
S hadd hírlem a még nem-tudó világnak
Az itt történteket. Majd hallotok
Vérbűn, erőszak, természettelen
Dolgok, nem is vélt gyilkolás, kivégzés,
Ravasz, de kényszerült ölés felől;
És végre füstbement bal terveket,
A főre hullva, mely koholta; mindezt
Híven elmondhatom.
Szóval, nem mondom, hogy ez volt a világ legrosszabb Hamlet előadása, de biztosan benne van az első ötvenben. Szerintem, értelmetlen volt az átértelmezés, ennek a darab nekem nem a zsarnokságról szól, nem is a hatalomról. Vannak remek Shakespeare drámák, amik szólhatnának erről. Kezdhette volna a III. Richárddal, ugye. A Hamlet arról szól, nekem, hogy hogyan tesz tönkre mindent