Megint voltunk Kölnben. Ezúttal sikerrel jártunk. Gyakorlatilag kaptunk egy jó kis betanítást arról, hogy hogyan is kell tömítettségvizsgálatot végezni, hogy mi minden befolyásolja az eredményt. Sajnos, ez nem olyan mint egy tolómérő. Az egyik szerkezetet vittük magunkkal, a másik pedig ott állt, de tönkrement a számítógépe. Hívták is az informatikust, aki német volt. Probléma: meghalt az alaplap. Mit csnáljunk? Régi AT-s ház volt, a gép, ami mi vittünk magunkkal ATX-es, nem könnyű régit találni. A német bácsi, próbált életet lehelni a gépbe, de nem ment, végigpróbált 6-8 RAM modult, hátha valamelyikkel elindul. Aztán, mikor nem, csak állt, hogy hát, ez nem megy. Nem megy. Kéne egy új alaplap. Kéne egy új alaplap, mert az volna a legegyszerűbb és legszebb megoldás. Mi meg mondtuk, hogy nekünk gyors és működő megoldás kell. Árpi picit körülnézett, megkérdezte, mi micsoda, aztán szészedett és összerakott. A régi gépházban maradt minden, ami a vizsgáló modulhoz tartozik, az új gépbe meg átrakta a merevlemezt és a kapcsolatot biztosító kártyát. Voila, működött minden. Nem volt szép, de működött, így még kedden elindultunk haza.
Hétfőn egy másik cégnél voltunk, tőlük akarjuk az új szerkezetet vásárolni. Baromi kedvesek voltak, mindent megmutattak, elmagyaráztak, kaptunk Lecksucher sprayt, ami gyakorlatilag szappanos víz szórófejes flakonban, megnéztük a gyártásukat, kísérleteztünk, meg minden. Vendégek voltunk. Sok év után először voltam én, aki kapta a kávét és nem adta. Vagy négy órát töltöttünk náluk.
Miután visszamentünk a szállásra, bevonatoztunk Kölnbe. A Dómmal kezdtünk, de sajna a felmenéshez túl késő volt már, szóval körbejártuk a belvárost.

Egy kis kölsch:


Elfelejtettem valamit, mikor vasárnap elindultunk az autópályán jónéhány rally kamionnal és autóval találkoztunk. Arra jutottunk, hogy a Kelet-Európa Rallyról vagy mit volt, amit itt rendeztek nálunk a múlt héten tartottak hazafelé. Jól néztek ki. A legjobb az volt, mikor két böszme nagy Hammer dübörgött el mellettünk. Valószínűleg minden benzinkútnál tankoltak, de jól néztek ki.
Kölnben ettünk remek steaket a Das kleine Steakhaus nevű étteremben. Mikor kihozták majdnem elsírtam magam. Gyönyörű volt. Komolyan. Fóliában sült héjas krumpli, fűszervajjal (isteni) no és a hús, médium, mégsem tocsogott a vér a tányéron. És hozzá sört ittunk. Sion. Ezt próbáljátok ki, ha arra jártok. 1318 óta csinálják, hát mit mondjak, értenek a dologhoz. Nagyon.
Tegnap dolgoztunk ezerrel, este 8-kor hagytuk ott a céget. Volt dolgunk, na. Most viszont négy nap pihenés. Ma befejeztük Dorkával a papírból összeragasztós lovat, amit még Fruzska szülinapján vettünk. Egész jó lett. Íme:

A továbbiak meg majd alakulnak.