Kolléga linkelt egy nagyon tanulságos cikket .
Miután mindenki elolvasta vitassuk meg. A dolog úgy áll, hogy valaki megint azt javasolja, hogy tekintsünk úgy az egészségügyre, mint bármilyen más üzleti folyamatra. Csakhogy, az egészségügy nem üzlet. Hogy van ez?
Azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy, ami van az nem jó. Azt hiszem abban is egyetértünk, hogy ami nem jó, azon javítani kell. Tudjuk az egészségügyről, hogy pazarló, hogy túl sok a többletköltség, hogy olyan vizsgálatokat számolnak el, amiket nem végeznek el. Mentség, kifogás, mindig akad. Tényleg ebbe a rendszerbe tegyünk több pénzt? Tényleg, azoknak adjunk még több pénzt, akik eddig is rosszul gazdálkodtak? Mi történik a versenyszférában, ha valaki pazarol? A körmére néznek és számára jobb esetben, csak kap egy könyvizsgálót, aki fgyeli a pénzügyeket. Rosszabb esetben kirúgják. Nem kell ettől félni. A mi érdekünk, hogy kihasználjuk a lehetőségeket. Lehetőségek pedig vannak. A változás jobbat is hozhat, nem kell annyira félteni a megszokást. Miért van az, hogy pl. én onnan veszem a mérőműszert ahol a legjobb az ár-érték arány, a kórház meg onnan veszi a WC papírt, ahonnan mindig is. Mert a Józsit már ismerjük. Brr.
Más. Az orvos, mitől kiváltságos nálunk? Miért vár el tiszteletet, ha ő nem ad semmit? Mert sokat tanult? Ki nem? Láttam a bizonyítványát? Honnan tudom, hogy nem kettesre szigorlatozott anatómiából? Életek múlnak rajta? Nagy a felelőssége? Az építésznek nem? A pilótának nem? A buszsofőrnek? A taxisnak? A darukezelőnek? Sokat dolgozik? Ki nem? A munkája állandó figyelmet igényel? Kié nem? Nem értem. Én azt tisztelem különösen, aki okot ad rá. Egyébként pedg minden embert tisztelek. Belépek valahova, köszönök, kérek szépen és köszönök szépen. Meghallgatom a másikat, ha kérdeznek valamit, válaszolok, igyekszem minél jobb felvilágosítást adni. Nem sértődök meg azon, ha valamit el kell magyaráznom. Persze, nekem is vannak rossz napjaim. De igyekszem elkerülni, hogy másokon vezessem le a gondjaim okozta feszültséget. Írok inkább blogot. És nem megyek orvoshoz.
Van egy csomó, hihetetlenül egyszerű vezetői technika. Még nekem is sikerült megértenem és elsajátítanom őket. Egy mindössze három napos minőségügyi tanfolyam után rengeteg ötletem támadt, hogy mit lehetne jobban, hatékonyabban csinálni a t-művekben. (Azért ott, mert akkor még erősen a fejemben volt, hat év nem múlt el nyomtalanul.) Három nap. Mi lenne, ha vállalatirányításban tapasztalatot szerzett vezetőket kérnénk meg, hogy tegyenek valamit az egészségügyben? Kánaán. És persze sértődés. Dömdödöm.

Ma sokat beszélgettünk a Bryan életéről. Nos, találtam egy videót kimaradt jelenetekkel. Sok mindent megmagyaráz:

"Nevük örökké élni fog. Ő volt Helmuth, az Johnny, ez meg ... a kis fickó, az ott a dagadt. A nevük talán örökké élni fog!"
Bryan életés videókat keresgélve, az öngyilkos kommandó miatt, a kapcsolódó videók között előjöttek öngyilkosságos videók is. Megnéztem párat. Amerikai tinik próbálnak segíteni egymásnak azzal, hogy elmondják, hogy ők is gondoltak már az öngyilkosságra, de jobb beszélni valakivel. Jobb segítséget kérni. Érdekes téma. Ezt most ennyiben hagyom. De még visszatérek rá.