Még májusban történt, hogy születésnapot ünnepeltünk. Minden hónapban megünneplik a születésnaposokat, ez azt jelenti, hogy az étkezőben összegyűlnek az ünnepeltek, Wisey és még néhány „önkéntes”. Van torta, rágcsa, gyümölcs, üdítő.

Laptopról szól a Happy birthday! és minden ünnepelt kap a fejére koronát.

Játszottunk is, a homlokunkra tett Oreot (az olyan, mint a pilótakeksz) grimaszolással és a fejünk mozgatásával kellett volna a szánkba juttatni. Hát, nekem nem sikerült, de az egyik lány megoldotta. Aztán együtt elénekeltük a Happy birthday!-t és nekem kellett elkezdenem. Hát, így jártak. Ezután elénekeltül kínaiul is. Még előtte megkérdeztem, hogy hogyan mondják kínaiul, hogy boldog születénapot. Megmondták. Nem sikerült kimondanom, ráadásul nyolcan nyolcféleképpen sziszegték, krákogták üvöltve egy percen belül, szóval mondtam inkább magyarul. Aztán énekeltünk.

Ezután jött a gyertyafújás egy nagy közös pfffffúúúúúúúúúúval!

Ja, az első vágást is nekem kellett megejteni, de az osztogatást már Wisey vállalta magára.

Az önkéntesek egyébként azért vannak, hogy segítsenek feldíszíteni a helyiséget, meg megmosni a gyümölcsöt, ilyesmi. Minden ünnepelt kapott 60 RMB-t cukrászda utalványban. Én is. Mondjuk, Wisey segítsége kellett, hogy rájöjjek mi is ez.

Amikor visszajöttem, hoztam magammal Negrót, meg Sport csokit. A Negró keveseknek jött be, a Sport csokit meg csak a technik csapat kapta. Pénteken Amanda hozott nekem fehér szezámos kekszet. Mondván, édesért cserébe édeset. Így nézett ki.

A legjellemzőbb tulajdonsága, hogy édes. Meg a szezámot is érezni. Ilyet is ettem kategória.

Megint születtek gyermekek, valakinek kisfia (talán Luisnak a raktárban, nem emlékszem, régen volt) és Jerrynek kislánya. Éljenek!

Történt még valamikor áprilisban talán, hogy összeszedtem magam és elvánszorogtam az egyik közeli konditerembe, mondván én ide most jól beiratkozom. Azért oda, mert van uszodájuk is. Na jó, medencéjük. Jó, igen, megfogtál, pancsoló, de legalább olyan mintha. Szóval, elmentem és legnagyobb meglepetésemre zárva volt. Vagyis éppen felújítás alatt. Az előző franchise feladta, a következő pedig éppen beköltözőben volt. Némi activity, telefonos fordítóprogram és empátia segítségével kibogoztuk, hogy júniusban nyitnak, akkor majd beirakozhatok. Még árat is kaptam. Elszomorodtam és hazajöttem. Majd júniusban, mondogattam magamnak.

Hát, eljött a június, szóval hétközben megkértem Wiseyt, hogy ugyan kérdezze meg őket, vajon tényleg kinyitottak-e. És kinyitottak, mehetek, kipróbálhatom, beiratkozhatok, ha tetszik. Szombaton el is sétáltam késő délután, rögtön jött egy kiscsávó, hogy hova megyek mit szeretnék, beszélek-e kínaiul. Mondtam, hogy a konditerembe, kipróbálnám és nem. Segített felliftezni az emeletre, aztán körbemutatott boldogan, hogy na ez az. Mondtam király, kipróbálnám, van öltöző? Van, van. Kipróbáltam. Király. Szép új gépek, mindenféle, legalább 8 tréner császkált, vendég alig volt. Mondtam, rendben, akkor beiratkoznék, milyen opció van. Egy év. Jó, legyen, legalább muszáj lesz járnom, ha itt hagyok egy csomó pénzt. Kaptam egy kártyát, aminek természetesen nyolcassal kezdődik a száma, kaptam egy táskát, egy papucsot és egy törölközőt. A papucs persze kicsi, de erre nagyon nem figyeltem. Szóval mától járok konditerembe. Mert valamit muszáj csinálni.

Ja, a táska árcetlijén 368 RMB volt. Peeeeersze! És, ha hosszabb időre hazamegyek, akkor felfüggeszthető a kártya legfeljebb 3 hónapra. Mondtam, hogy az nagyon hasznos, köszönöm.