A péntek este meglehetősen túlzsúfolt lett, egy búcsúsztató és egy bemutatkozó koncert volt a program, ami azért is vicces, mert amúgy, ha összejön egy póker party az már mozgalmas estét jelent. Első körben a búcsúztató várt ránk, héttől. Baromi hideg volt. Én egy teával nyitottam, amiért persze azonnal ki is nevettek, de seráfütty. Ettől egy picit kevésbé fáztam, így már bevállaltam egy üveg búzasört is. Szüretlent, még szép. Az ajándékosztás sajna csak 9-kor kezdődöt el, a felénél meg is csörrent a telefonom, hogy húzzak kifelé, mert csak. Azért persze megvártam a végét, majd indultam kifelé. Könnyes búcsú: sok sikert Niki! Amúgy tök jó ajándékokat kapott. Végre többen is elővették a kreativitásukat...Kint az autóban Attla és Józsi, két ex-kolléga. Kérdeztem, hát a többiek? Hát, mindenkinek más dolga akadt. Szép, mondhatom! A koncert a Shake nevű helyen volt. A soproni éjszakában nem lévén ismerősek előbb rossz helyen kerestük (az épület rossz oldalán), így aztán egy night clubra bukkantunk. A srácok azt javasolták, hogy, ha már it vagyunk menjünk be, mondtam én a Passion Project koncert miatt jöttem. Visszamásztunk hát az épület másik oldalára és nagy merészen bementünk egy ajtón, ahol is egy egészen hangulatos kocsmát találtunk, pici színpadnak kinevezett sarok, néhány asztal, szék, hosszú bárpult, sejtelmes fények. Egy asztálnál, már ott üldögélt Krisz a feleségével (hát milyen rocker az ilyen...). Leültünk, beszélgettünk, Attila elment italért, beszélgettünk, közben a zenekar hozzálátott a beálláshoz. Aztán elkezdték. Hangosak voltak. Nagyon. Igazán csak a dobot lehetett hallani, meg a másik gitárt, Kriszt még a szólóinál is alig. Ezt egy nagyobb lélegzetételű szünetnél el is panomímeztem neki. Amúgy jó buli volt, jó zenéket játszanak, amennyire én meg tudom ítélni jól is. Mondjuk a ráadásnak eljátszott, egész este kerülgetett Elevation szerintem pont nem úgy szólt, ahogy szólhatott volna, de Attila szerint, pl. az volt nagyon jó. Józsi sem aludt el, szóval tudnak valamit a fijúk. A One-t rögzítettem is a mobilommal. A műsor végén gratuláltunk, majd gyorsan leléptünk nehogy befogjanak a cipekedésbe. Hazaérve még megsétáltattam a kutyát, hátha akkor nem kelt fel kora reggel, aztán alvás. Reggel persze keltett a dög, én pedig úgy ébredtem, hogy éreztem, hogy beteg vagyok. Nem kicsit. Elmentünk sétálni, majd itthon csináltam egy forró teát, benyomtam és irány az ágy. Úgy 11 magasságában tértem magamhoz, onnantól kezdve egyfolytában az orrom fújtam. Magamba tömtem minden ilyenkor szokásos gyógyító erejű dolgot és vártam a nővéremet, hogy segítsen. Közben hozzáláttam az utolsó Potter könyv elolvasásának. Igen, szeretem a Harry Potter könyveket, sőt a filmeket is. Itt sorakoznak szépen a polcomon. A könyvek pedig a nővérem polcán. Szóval, az utolsó kötet: Harry Potter és a Halál ereklyéi. Nekem tetszett. Szerintem jobb, mint az ötödik és hatodik kötet együtt, de persze a harmadikat semmi sem győzheti le. Szokás szerint a lényeg az utolsó pár fejezetben derül ki, de közben is csak kevés helyen éreztem azt, hogy valaki vegye már észre a nyílvánvalót. Szerencsére sikerült úgy végetérnie, hogy ne akarjon senki újabb könyvet, a történetnek vége, haza lehet menni, nincs itt semmi látnivaló, kérem haladjanak tovább! Mondjuk a filmre kiváncsi vagyok, ez azért jobb téma, mint a hatodik. Ja, és ami a kedvencem és ezt most igyekszem spoiler nélkül leírni, hogy fontos sok köteten át vezető szereplők úgy halnak meg, mint a piros ingesek a Star Trekben. Egyik pillanatban még ott van, aztán huss, meghala vala. Biztos beteg vagyok, de nem szeretem a nagy halálokat. Engem anno Sirius Black és Cedrick Diggory halálában is az rázott meg igazán, hogy milyen egyszerű volt. Semmi: "Hagyjatok itt, menjetek tovább nélkülem, nekem úgyis végem...stb" nagy halál. Egész picike. Kegyetlen, de igaz. Szóval a szombat az olvasással telt, ágyban zsebkendők közt. Hajnal kettőre végeztem is. Vasárnap megint nagyon rossz hangulatban ébredtem, a kutya sétáltatás után megint visszafeküdtem, délben felkeltem. Az orrom már nem folyt annyira, hála a viaminoknak, ezüstnek, orrspraynek, 31-es olajnak, teáknak. Ma hétfő van. Fáj a fejem, szédülök, az ágyban ülve gépelek, furcsállom, hogy a lázmérő szerint 36°C a testhőmérsékletem és próbálom lebeszélni a kutyát a sétáról.