Asusi remekül teljesít, eddig bármit próbáltam működött. A Vista hangyányit lassú, de nincs kedvem ezzel vacakolni, nemsokára úgyis jön a Win7, addig már kibírom. A képe szép, a billentyűzete egy picit esetlen, ennek - no meg a laptop billentyűzettől fél év alatt elszokott kezeimnek - köszönhetően most megint folyton félreütök, szóval lassabban gépelek, mint kezdő mIRC-es koromban.
Van még jópár program, amit újra össze kell szednem, de a legfontosabbak, már mennek. Sorozatot még nem néztem, de bele kell lendülnöm újra, hiszen mindenből itt az új évad és nekem még az előzők sincsenek meg végig. Erről jut eszembe, hogy bejelöltem a naptárban az idei Fekete Pénteket, hogy ne maradjak le az Amazon aktuális potya ajánlatairól. Már gyűjtök a díszdobozokra.
Elmúlt a nyár, eljött az ősz, remek idővel, így lehet menni kertbe, sétálni, esetleg kirándulni. A hétvégék pihenéssel, "kerteléssel" telnek, ami nagyon jól van így. Ezen a hétvégén lesz gesztenye fesztivál, illetve ideje volna elkezdeni készülődni a Halloweenre is. Tudom, hogy amerikanizálódunk, meg globalizáció, bezzeg a magyar ünnepek, de megnyugtatásul közlöm, hogy mink Szentiván-éjt is ünneplünk.
A cégnél megnyugodni látszanak a dolgok, ami azt jelenti, hogy munka van töhöllel dögivel, mondjuk nem lettünk többen, így aztán van mit csinálni. Az anyagi helyzetünk még nem rendeződött, hogy ilyen szépen körülírjam, de remélhetőleg egyszer erre is sor kerül. Egyébként nem bánnám, ha rám esne egy kisebb kerek összeg, mert szeretnék egy ágyat, egy szekrényt, meg egy biciklit. Persze, ha nem halogatnám már három éve, hogy belépek valami egészségpénztárba, akkor most vehetnék magamnak ágyat, de halogatom, szóval spongyát rá.
Ma kaptam levelet, egy kedves, régi ismerőstől, aki megkérdezte hogy vagyok. Nem tudom honnan sejtette, hogy éppen erre a kérdésre van szükségem, de nagyon jól esett. Megerősített abban, hogy a dolgok működnek. Kérj és megadatik!
Vettem egy képkeretet, amibe szándékaim szerint Caminos képeket fogok tenni, szépen elrendezve, még össze kell válogatni, de a koncepció meg van már.
Mostanában megint sokat gondolok a Caminóra, különösen mióta többen is mondták, hogy tervbe vették az Utat. Ez nekem nagyon jó örömet jelent, mert biztos vagyok benne, hogy részem van az ilyen döntésekben. Nem gondolom, hogy csak nekem, de biztosan segít, ha az ember ismer valakit, aki volt ott, mesélt róla és elmondta, hogy ez bizony mindenkinek való. Én szívesen segítek bárkinek, aki menne, de úgyis az az igazi Út, amit magadnak találsz.
Ezzel el is jutottunk oda, hogy még mindig nem válaszoltam meg egy nagyon fontos kérdést. Sokat gondolkoztam rajta, de őszintén szólva nem tudtam mit kezdeni azzal a részével, hogy "az igazi" választ. Szerintem, nincsen egy igaz válasz. Még az én esetemben sincs. Sajnos nem tudom felidézni a pontos lelkiállapotot, de leginkább a menekülés, a nagyobb értelem keresése volt ebben döntő. Nekem erre a kérdésre továbbra sincs jobb válaszom, mint amit már mondtam, ezt pedig nem akarnám még egyszer leírni. Szóval, íme: Veronel Nem számít című naplója a Ghalla Weben, 2005. október 5-én:
Néhány hete láttam a TV2-n egy riportot, amiben az "El Camino" nevű Spanyolországot átszelő zarándokútról volt szó. Az útról hallottam már korábban is, de akkor még nem fogott meg, csupán érdekesnek találtam. Aztán ezután a riport után valami megmozdult bennem. Éreztem, hogy ehhez a dologhoz közöm van. Kiderült, hogy az ismeretségi körömben van valaki, akinek az anyukája már járt ott, és csuda dolgokat mesélt. Aztán elkezdtem keresgélni az interneten és rábukkantam a camino.lap.hu-ra, amit nemrég kezdtek el, pont időben ahhoz, hogy a segítségemre legyen. Nagyjából egy hét alatt megtudtam mindent, amire szükségem volt ahhoz, hogy eldöntsem, elmegyek. Végigjárom a Caminot, az Utat. Jövő tavasszal el is indulok. Szerencsére találtam valakit, aki már régebben készült erre, de valahogy neki is most jött a gondolat, hogy tényleg meg kell csinálni. Áprilisban elindulunk és kb. egy hónap alatt legyaloglunk 800+ km-t.
Hülyeség? Hiszen, autóval néhány óra, akkor meg minek a strapa. Nem éri meg? Nos, erről azokat kell megkérdezni, akik nekivágtak és megcsinálták. Ők megtalálták, amit kerestek. Én is ezt remélem.
Vannak kérdések, amiket fel kell tennem magamnak, de a mindennapokban nincsen bátorságom, mert időigényesek. Biztos van egy csomó ember, aki megoldja a belső válságait, akinek nem kell mélyre zuhannia ahhoz, hogy érezze, hogy él. Nos, én nem ilyen vagyok. Ettől az úttól, azt remélem, hogy megtalálom magam, hogy szembenézek azzal, aki vagyok és talán meg is békélek azzal, amit találok. Célt és bátorságot remélek.
Szeretném tisztelni magam, mert csak így várhatom el, hogy mások is tiszteljenek. Nem akarok senki másnak - csak és kizárólag magamnak - bizonyítani. Azt hiszem a legnehezebb elindulni lesz, a többi már jön magától.
Remélem, hogy az út megtanít hinni magamban, mert eddig bármit is csináltam soha, soha sem sikerült eljutnom idáig. Vannak elképzeléseim, vagy inkább álmaim, hogy ki vagyok én, szeretném hinni, hogy erős, bátor, őszinte, jóságos, segítőkész ember vagyok, de nem látom magam annak. Bármit teszek, kétségeim vannak.
Rengeteg mindentől félek. Félek ettől az utazástól is. Fogalmam sincs, hogyan kapok majd egy hónap szabadságot, nem tudom, hogy a társam, hogyan kap egy hónap szabadságot, de nem érdekel. Biztos vagyok benne, hogy el fogok indulni. Tudom, hogy megoldom, mert csak így szabadulhatok meg azoktól a terhektől, amiket cipelek.
A legjobb pedig az útban, hogy ott van vége, ahol a világnak is. Finisterre. Ez volt a régi világ vége, legalábbis a középkorban így tartották. Ott egy kicsit meghal az ember, aztán újjászületve lép partra és tér haza, mindazzal amit az úton tanult. Így mondják. Megnézem."
Most látom csak, hogy ezt pont négy éve írtam. Vicces.
Szóval nekem nincsen ennél jobb válaszom továbbra se. Valami bevillant és mennem kellett. Pont eléggé örült gondolat, hogy egy életen át megmaradjon, de elég civilizált ahhoz, hogy ne legyen gond megvalósítani.
Itt a móka vége mára, akinek ez nem elég jó válasz, az fogja a hátizsákját és próbálja ki, hogy milyen a zarándok élet. Érdemes.