Megint vittem magammal a fotóaparátot és csináltam szép naplementés képeket. Játszottam a beállításokkal, és tetszetős az eredmény.
A vetítés előtt jött négy lányka, hogy ők itten kangoo bemutatót fognak tartani jól, de kell nekik zene, meg segítség hogy felhozzák a CD lejátszót (érted, CD lejátszót, egy darabot, lifttel, négy elvileg sportos lány, muhaha), na mindegy a srácok természetesen segítettek. Ja, meg a nyugágyakat is el kellett valakinek tüntetni a vászon elől -megjegyzem, azt mi sem értettük, hogy miért oda kerültek, nyilván dekoráció - amit szintén megoldottak a fijúk. Vicces lett volna, ahogy a lányok az alul rugós cipőkben rángatják a nyugágyakat. Hihihihihihi.
Én is aktív részese lettem a dolognak, mert a lányok még videót is akartak magukról és én lettem az "operatőr", első ötletem a jól bevált vicc volt, vagyis, hogy csak a fejük búbja, vagy a lábuk fog látszódni, de ez a digitális masinák korában már nem játszik. Ez akkor volt muris, mikor a német túrista megkért, hogy fotózzuk le, aztán csak az előhíváskor látta, hogy hiába mosolygott lelkesen, csak a fejebúbja, meg a kék ég látszik, a Pláttenzé meg sehol. Szóval, lefilmeztem őket, négy perces volt a kis műsor, a végén azt hittem letörik a karom. Nem tudom, mi látszik a felvételen, de legkésőbb két és fél perctől nagyon remegős lehet.
Pénteken kezdődött a Soproni Ünnepi Hetek rendezvénysorozata, egy hatalmas felvonulással. Hívtak maskarásokat, akik csinálták a hangulatot, jöttek a Tündér Fesztivál beöltözött résztvevői, néptáncos gyerekek, zenészek, szóval volt minden. A menet a Deák térről indult a Fő térre, a Mátyás király utcán illetve a Széchenyi téren keresztül.
Jó móka volt. Végre valami érdekes, bár az emberek borzasztó böszmék, teljes lelkinyugalommal sétálnak át a fényképező, filmező emberek előtt, nehogy már meg lehessen örökíteni, ahogy a gyerkőcök, énekelve, táncolva vonulnak. A menet persze feltartotta a forgalmat, amit rosszul tolerált a nép. Ostoba egy város ez, na. Végre történik valami, nem csak a szokásos hülyeség, meg az úgy nevezett "magas kultúra", ami nagyon szépen hangzik, de a zemberek tesznek rá, erre 20 perc türelmünk sincs, mikor végre valami történne. Argh-argh!
A türelemről és a sietségről, mondjuk mindig Spanyolország jut eszembe, ahol a helyközi buszon egy öreg néni irtózatosan lassan kászálódott le, volt neki nagy piacos táskája, beteg lába, közben persze beszélt, a busz tele volt, fiatalok és középkorúak. Ez nálunk úgy nézne ki, hogy legalább ketten beszólnak, a buszsofőr rácsukja a nénire az ajtót, leüvölti a fejét, hogy miért elöl száll le, mindenki pusmogva anyáz, de senki sem segít. Na, ez Spanyolországban úgy nézett ki, hogy a buszsofőr fékezett, felállt, felkapta a néni táskáját, levitte a lépcsőn, megvárta míg a néni lemászik, megfogta a kezét mikor lelépett, néni mondta Gracias!, sofőr rázta fejét, hogy ugyan nincs mit, majd visszapattant az ülésbe és száguldott tovább. Idegeskedés, kiabálás miegyéb nélkül. A buszon ülők, meg ültek, nem háborogtak. Mánnyáná! Mondjuk, néha idegesítő a spanyolok nyugodtsága, de ugyanakkor csodálnivaló is. De tényleg! Jujj, de visszamennék...
Zajlik a foci EB, ami tudom a többséget nem érdekli, de én szeretem a JÓ focit. És ez bizony az. A hollandoknak szurkoltam, mert a csoport meccseken fantasztikusan jól játszottak, de aztán kiestek. Állítólag megérdemelten, mert a negyeddöntőre meg az oroszok csippentették össze magukat. A törökökkel is szimpatizálok (ki érti miért), de az a tizenegyes párbaj azért elég gázos volt, vagyis inkább az, amit a meccsen előtte műveltek. Nagy örömömre szolgált, hogy a k&#@g olaszok kiestek, bár Buffon bácsit, a kapust sajnáltam.
Most Iker Cassillas, a spanyolok hálóőre (csak ne legyen szóismétlés, jajj) bizonyult jobbnak.
Ma van Szent Iván napja, így aztán éjjel tüzet kellene ugrani. Azt hiszem egy mécsessel megoldjuk, szombaton meg csak összejön egy kerti party. Vagy mi.
Szintén a hétvégéhez tartozik és eddig kimaradt, hogy akartunk volna fagyizni. Nem olyan régen láttam, hogy a Szent György utcában nyílt egy új fagylaltozó, mondtam próbáljuk ki. Rossz ötlet volt. Puncs és csokoládé volt a két lehetőség, de sajnos mindkettő elfogyott, mire az én fagyim következett volna. Azokat a hangokat, amiket a fagyigép adott ki magából lehetetlen írásban visszaadni, szerintem hangutánozni és csak Benedek lenne képes. Nyekergett, kattogott, robogott, nyikk-nyakkolt és egyáltalán. Igyekeztünk volna minél hamarabb elhagyni a fagyizót, de még fizetni sem volt egyszerű. A lényeg, ne menjetek oda. Soha!
