Hazamentek a legények. Mindenki.

Az elmúlt két hét az európai látogatók jegyében telt, volt rengeteg megbeszélés, meg vacsora. Főleg vacsora. A német kollégák napról napra rosszabbul néztek ki reggel, pedig szerintem nagyon jókat ettünk. Volt üdvözlő vacsora, volt búcsú vacsora, minden napra jutott valaki köszöntendő.

Én remekül szórakoztam és felpörgetett a múlt hét, mivel egy soproni kolléga is érkezett és nagyon jó ötleteket hagyott ránk, ráadásul a lelkesedése a sok új láttán rám is átragadt. Tavaly vetettem fel az tapasztalatcsere program ötletét (amit már többen töbször próbáltak megvalósítani) és mivel elfogadták, az idén és jövőre lehetőségünk lesz kínai kollégákat Európába küldeni és soproni kollégákat Kínába hozni, hogy megnézhessék ki, mit, hogyan csinál.

Dolgoztunk volna többet is, de esténként kötelező közös vacsora volt, ami miatt az indulást nem lehetett hatnál tovább húzni. Egy napon sikerült hétkor indulni, de akkor Rocky mosolya már nagyon nem volt őszinte, mikor megkérdezte a német kollégákat, hogy végeztek-e. Aztán pénteken sikerült még egy picit ráhúznunk, így az utolsó utáni búcsú vacsorát már kihagytuk. Vagyis, ez így nem igaz, mert a vacsorát megejtettük, csak éppen kettesben. A Shangri-La büfé vacsorájára fizettünk be, mivel az első este ugyan ott ettünk, de hát a komplett cégvezetés előtt az ember nem engedi ki az állatot és fordul hatszor. Pénteken viszont megadtuk a módját. Volt ott minden, barbecue, steak, egybensült pulyka.

Indiai, kagyló, csiga, rák, süti, gyümölcs. Sajnos, a végén a fagyira már nem maradt erő. Későn vettem észre, hogy az is van.

Gabi vasárnap reggel indult vissza, így szombaton városnézést eszközöltünk. Ajándékvadászattal egybekötve. Voltunk a bevásárló utcában, hajtottunk el nagyon olcsó, nagyon jó órát, meg táskát kínálgató árusokat. Még a taoista templomba is benéztünk, ahol fütölődtünk kicsit a tűzáldozatoknak hála, aztán megsimogattuk őt. Egy bivaly és egy unikornis szerelmének gyümölcse. Ne menjünk bele.

Megmutattam az utcai ételkínálatot. Lefotóztuk a maradékot. Fintorogtunk a szagoktól.

Voltunk a Szerény hivatalnok kertjében, ahol már nyílnak a magnóliák, énekelnek a madarak és gyűlnek a látogatók.

Maci még bonsait is mászott.

A kis tóban előbb egy kacsa úszkált egyedül, majd távolságot tartva csatlakozott hozzá egy komótos teknős is. Sajnos, a nagy találkozás elmaradt, a teknős lemerült mielőtt túlságosan közel kerültek volna egymáshoz.

Végigsétáltunk a Piangjiang utcán is, hogy igyunk egy jó Starbucks kávét. Ezt az én kedvemért. A nap végén nem kicsit megrogytunk, de a Nagymama konyhájában ettünk egy igen jó hamburgert és aztán már búcsúztunk is. Brühühühühühühühü!

Kimondhatatlanul jó volt, hogy volt itt egy magyar és tudtunk együtt gondolkodni. Tényleg jó volt mesélni valakinek, akinek az egész új és aki nem hiszi el, amit lát néha. Remek ötletek születtek, amiket mindössze meg kell valósítani. Ez így két nappal később már látszik, hogy nem lesz egyszerű, de van elég szövetséges ahhoz, hogy sikerüljön.

Összességében én elégedett vagyok a tapasztalatcsere program kezdetével, pontosan ezt szerettem volna elérni. Júniusban Tony megy Sopronba, remélem ő is csak ámul-bámul majd. Meg hoz magával jó ötleteket. Ránk fér.

Érdekesség. Szerdán Shanghaiban voltunk a Productronica nevezetű kiállításon. Mindenféle gépgyártókkal beszélgettünk, ajánlatokat kértünk. Ebédre virslit ettünk kétes állagú krumplisalátával. Mustár nélkül. Jut eszembe, a mustár hiányzik. Meg a tejföl.

Shanghairól azt kell tudni, hogy csúcsidőben dugók nehezítik az autós közlekedést, így Tony és Juack ragaszkodott hozzá, hogy mihamarabb elinduljunk haza. Mi ragaszkodtunk hozzá, hogy beszéljünk a gépgyártókkal. Elég későn indultunk el, aminek vádló tekintetek és dugóban araszolás lett a vége. Persze, mi jól szórakoztunk. Ez egyébként az a nap volt, amikor az értékesítők tartottak vacsorát és erősen reménykedtünk, hogy nem kell odaérnünk. A késői indulásnak köszönhetően nem kellett. Négyesben mentünk egy korrekt, normál étterembe, ahol éppen lakodalom volt.

A bejárat melletti néhány asztalnál lehetett normál vendégként enni, a többi asztalt a lakodalmas tásaság foglalta el. Cirka egy órát töltöttünk ott, de nem érkezett meg az összes vendég. Persze, az ételeket már elkezdték felszolgálni, de a menyasszony, még kint várta a későket.

Szerintem nagyon jókat ettünk. Például a kedvenc halamat, ami így néz ki.

Bevagdossák a húsát, tésztába mártják, aztán olajban megsütik és édes, paradicsomos szósszal nyakon öntik. Nagyon jó. És nincsen benne szálka.

Az idén a húsvét egybeesik a Csingminggel vagy Sírsöprés ünnepével. Az elődök sírját látogatják ilyenkor és az ősökre emlékeznek. Kínai halottak napja. Természetesen, ennek az ünnepnek is van saját étele, qingtuan (csingtuan). Így néz ki.

Ragadós rizs golyó, vörös bab töltelékkel. Mitől zöld? Az egérárpától, attól. Na jó, ezt nem magamtól tudom, hanem a wikipediából. Nem tudtuk ugyanis megfejteni máshogy, hogy milyen növény levelét használják. Mivel csak a friss levelek ehetőek, ezért ez az étel csak tavasszal készíthető, így kötődött össze az ünneppel.