Mindannyian tudjuk, hogy jelentős különbségek vannak a kínai és a az európai gondolkodásban. Azt is tudjuk, hogy például a főnök itt teljesen más státuszt jelent, mint otthon.

A konszern igazgatónk nagyjából évente kétszer látogatja meg a telephelyet, ami mindig különleges esemény. A bejárat fölött piros arany molinó üdvözli melegen a látogatót. Az érkezés pillanatában azonnal kap egy csokor virágot és az egész menedzsment üdvözli. Nem viccelek, az egész. A bőröndjét a titkárnő cipeli. Aztán fotó, jópofi. Majd: csak utánad; nem, csak utánad; ragaszkodom hozzá, kérlek, csak utánad... Menjünk már be!

Persze, mivel a kis rutintalan többnyire reggeli géppel érkezik, így nem őszinte a mosolya. Szerintem.

Jut eszembe, ez csak akkor különbség, ha azt is hozzáteszem, hogy ugyanő Sopronba a dolgozói bejáraton érkezik és a táskáját is maga viszi. Löffingenben gyanítom még a csokit is magának veszi az autómatából.