Megünnepeltünk egy újabb évkezdetet. A Ló elszaladt, jöhet a Kecske. Megoszlanak a vélemények arról, hogy mit hoz, de egyben mindenki egyetért, a Kecske változásokat ígér. Nekem például a hivatásban ígér változást, nagy döntéseket. Bézikli, a tavalyi évet kellene idén megélnem. Annyira köszi!

Február 18-án volt a Ló évének utolsó napja, vagyis az itteni Szilveszter. Az ám, de itt ez a nap a családi, vagyis hangulatában sokkal jobban hasonlít a karácsonyra. Minden bolt bezárt legkésőbb este hatkor, az utcák kiürültek, gyakorlatilag csak a buszok jártak. Délelőtt elmenten a Hanshan templomba megnézni, hogy ott mi történik.

 A bejárat után rögtön emberekbe botlottam, akik pénzt dobáltak egy vas edénybe. Ez egyébként vagy lámpás vagy nem. Láthatólag próbálták minél följebb bedobni a pénzdarabot. Akinek nem sikerült, az újrapróbálkozott.  Ezt egyébként a többi hasonló edénynél is csinálták.

Volt szertartás is, amit a buddhista szerzetesek celebráltak, lehetett füstölőt gyújtani ill. a szokásos mindenféle javakat szimbolizáló papírdarabokat égetni. Aztán pedig ott volt a harangtorony.

5 RMB befizetése ellenében felséltálhattam a haranghoz és megkongathattam, hogy elmossa a múlt gondját és elhozza a jólétet és békét a jövőben. Na, az nagyon jól esett. Eszméletlen jó hangja van egy ekkora harangnak és amikor megütöttem én is belerezegtem és nem tudom. Jó érzés volt. Kicsit tényleg olyan megtisztulós, reményt adós.

Ezután a régi utcák irányába indultam, hátha ott is van valami jóság. Találtam néhány műanyag térplasztikát, direkt az alkalomra.

Meg olyat is, amin nem volt kecske.

Aztán a bevásárló utca következett. Petrádák minden mennyiségben. A boltok elé kirakták a petárdasort, meg a tüzijátékot, aztán jött a bumm-bumm.

Másodpercekkel az utolsó pukkanás után pedig jött a takarítóbrigád. Mr. Wolf. Pikk-pakk rend lett és már vonultak is a következő bolt elé.

Csináltam videót is, de nem érem el a YouTube-ot, valami mást kell kitalálnom. Majd meglátjuk. Külön post lesz, ha sikerül.

Szóval, ahogy besötétedett mindenki hazament és a családjával vacsorázott. Én meg egyedül. (Szájdnót: vagyis démonokkal, meg szellemekkel, meg vadászokkal, mert egy kis Supernaturallal (Odaát) szórakoztattam magam.)

Időnként belenéztem a kínai állami televízió szilveszteri műsorába, amit idén először külföldön is közvetítettek. Hát, nem én vagyok a célközönség az tuti. Viszont, azóta a buszokon is abból mennek részletek. Volt sok táncolás, dalolás és humor is. Aztán éjfél magasságában kis petárdázás, tüzijáték, majd csönd.

Egyébként az otthon együtt ünneplő családok leginkább a vacsorával vannak ilyenkor elfoglalva, mindenki erről posztolt képeket. Természetesen hagyománya van annak is, hogy mit esznek. Bambuszt a fejlődésért, mandarint a jólétért. Halat a gazdagságért. Hosszú tésztát a hosszú életért.

A programajánlók alapján az Új Év első napjaiban bejártam a környéket, hogy sárkánytáncosokat találjak, de sajnos nem sikerült. Az ismerősök sem tudtak tanácsot adni, így vagy nem volt sehol vagy én vagyok a béna. Vásárt találtam, de néhány turistacsoporton kívül alig lézengett valaki és a sárga-piros zászlókon kívül semmi ünnepi sem volt bennük. Ráadásul hideg lett (10-14 fok) és többnyire az eső is esik. Ami nem kicsit depresszióssá teszi az embert.

Viszont a belvárosban mászkálva találtam új helyeket. Mármint olyat, amit én még nem láttam. Ez például egy hármas vízkereszteződés.

Ez meg egy pagoda.

Ezek pedig a pagoda előtti jelek. A Suzhou.vonalak.

Lassan vége a nagy szünetnek, jöhet végre a rendes munka, amikor mindenki koncentrál megint. Remélem.

Egyébként a mára virradó éjjel megint őrületes tüzijáték és petárdaháború folyt odakint. Éjféltől nagyjából egyig csak a robbanásokat lehetett hallani. Aztán valamikor hajnalban megint, majd hétkor és nyolckor is arra ébredtem. Nem hiányzott. Feltételezem, hogy a családlátogatásról hazaérkező szomszédok itt is megakarták tisztítani a környéket a démonoktól, rossz szellemektől.