Egy kínai munkavállaló nyolc fizetett szabadnappal rendelkezik. Ehhez jönnek hozzá a hivatalos ünnepnapok. Persze, a három-négy napos hétvégék nem elengedőek egy komolyabb utazáshoz, pedig a kínaiak nagy része nem ott dolgozik ahol született, sokszor még a legközvetlenebb családjuktól is több száz kilométerre találnak munkát, a szülők, a távolabbi család még messzebb él. Van azonban két hosszú szünet, az egyik a kínai új év ideje, a másik október első hete, vagyis az október 1-7 közötti időszak. Ez az úgy nevezett Arany-hét. Az új év általában a családhoz utazás, a nemzeti ünnep hete pedig a nyaralás időszaka. Persze, nem kell megijedni, a boltok illetve a szolgáltató szféra ilyenkor sem áll le, de termelő üzemek, állami hivatalok dolgozói általában utaznak, kirándulnak. Ilyenkor nem érdemes a turisták által kedvelt helyekre menni, mivel a szokásosnál is nagyobb a tumultus. Sokan, akik megtehetik, külföldre utaznak, ami főleg Dél-Kelet Ázsiát jelenti. Két-három hónapra előre betelnek a szállodák, elfogynak a repülőjegyek. Ez egyébként az Új Kína alapításának ünnepe. Tudjátok a párt, meg minden. 

Rögtön azután, hogy tudomást szereztem a dologról, én is elkezdtem tervegetni a thaiföldi, vietnámi, ausztrál utazásomat, aztán mégsem mentem sehova. Egyrészt, mert nem tudtam eldönteni, hogy hova menjek, másrészt, mert félek egyedül nekiindulni ezeknek az országoknak, harmadrészt, mert úgy döntöttem egy kicsit még spórolok. Szóval, igazi lúzerként otthon zsibbadva töltöttem a nálunk csak öt napos szünetet. Ettől függetlenül remekül szórakoztam. Végre kialudtam magam, játszottam és felhoztam magam néhány sorozatból.

Persze, mászkáltam a városban is, vásároltam is, sőt kirándultam is.

Történt ugye még az első itt töltött napjaim egyikén, hogy egy kínai kiscsávónak megadtam az email címem, hogy persze, majd beszélgetünk, hogy fejlődjön az angolja. Nem akarok senkit megbántani és például sokkal jobban beszél angolul, mint én kínaiul, de bizony van hova fejlődnie. Na mindegy. A lényeg, hogy én mondtam, hogy szeretnék elmenni a Tigris-hegyre, ő meg mondta, hogy jó, a nemzeti ünnep alatt menjünk el a Tianpiang Hillre. Namost, én vagyok a hülye, mert nem néztem meg, hogy az mi. Rutinból azt hittem, hogy a Tigris-hegy (domb) kínai neve. Ráadásul, ezt írásban beszéltük meg, tehát az sem lehet, hogy félreértette, amit mondtam. Szombaton el is mentünk a Tianpiang Hillre, ami nem a Tigris-hegy. Ettől függetlenül érdekes. Amolyan városliget, kis tavakkal, sok zölddel, egy megmászható dombbal és vurslival. 

Persze, szegénynek fogalma sem volt, hogy mi micsoda, a hegyre rajzolt írásjelekre azt mondta nem tudja lefordítani, szóval semmit nem nyertem azzal, hogy egy helyivel mentem. A legérdekesebb beszélgetésünk mászás közben esett meg. Kérdezte, fáradt vagyok-e. Mondtam, nem köszi, tudod, a mi környékünkön picit magasabbak a dombok, meg párszor megmásztam már kétezer méter magas hegyeket is. Néz rám. Kétezer? Igen, kétezer. Alpok, ott van mellettünk. Magasak. Hegyek. Kétezer méteres az egyik. Kétezer? Az nem sok, mondja mosolyogva. Nézek rá, a 150 méteres dombocskáját másszuk éppen, mintha a Himalája lenne, erre azt mondja, hogy a kétezer az smafu? Mondom, két-ez-er-mé-ter. Ket-tő-kilóóó-mé-ter. Még mindig mosoly. Az nem sok. Tudod, ezer az Kínában tizenkettő, akkor a kétezer az huszonnégy. Az semmi. Nézek rá nagy, tágra nyílt szemekkel. Kellett néhány másodperc, de aztán megvilágosodtam. A tőlem telhető legbrittebb kiejtéssel lassan magyaráztam el, hogy a 12 az tucat vagyis "dázen", az ezer az meg "tázend" és sokkal több. Jaaaaaa! Akkor az tényleg magas lehet. Ebben maradtunk.

Most pedig jöjjenek a képek.

Kilátás a dombtetőről. A bal szélen a sok magas torony egyike a Shangrila, a domb ami előtte van pedig a Vidámparkot (Amusement Land) takarja ki előlünk.

 Kilátás a másik irányba. Dombok, antennák, erdő.

Sok kicsi panda, pingvin, mosómedve, miegyéb. Ülni lehet rajtuk, meg játszani velük. A sípos, karszalagos ember pedig arra vigyáz, hogy ne vidd őket messzebbre, mint szabad. 

Csónakázó tavacska. Középen van egy híd, át lehet hajózni alatta. De azt nem fotóztam le. Bocs. 

Csak folyvást, csak folyvást! A legügyesebb jutalma plüss béka, nyuszi, esetleg maci vagy hóember. Lehetett íjjal lőni és kosárra dobni is. Mármint labdával kosárra dobni. Ki dobna íjjal kosárra? Hülye vagy?!

Mióta láttam a halakat sétáltató, csúszdaparkba tartó kis családot már nem lepődöm meg az ilyesmin. Ráadásul teljesen logikus, hogy valaki a kis mókusát az erdőbe vigye sétálni. Persze, az is lehet, hogy most fogta. Szóval a ketrecben egy kis mókus rohangászott.

Így készül a koreai rizs süti. Én azt hittem taró, mert kínai barátaim nem tudták megmondani miből van, de mikor kérdeztem, hogy rizsből? akkor azt mondták nem. Aztán beírtuk a bing fordítóba és kijött, hogy mégis rizs.

Ez a hegy térképe, mondjuk ekkora méretben nemm látszik, de angolul is kiírták a dolgok nevét.