Vannak napok, amik több érdekességet hoznak, mint más napok. Mára is összegyűlt egy adag. Persze, nem minden tegnapi, van amit simán csak eddig elfelejtettem.

Gyermekszületés. Nagyon sok a nő a cégben, így aztán többen is kismamák. Például Kelly, aki az ügyeimet intézte, szintén babát vár. Aztán vannak olyanok, akik GYESről jönnek vissza. Fél év után. Legfeljebb. És itt nem a kismama kap ajándékot, ő adja. Amikor visszatér a munkába, akkor mindenkinek kioszt egy ilyen kis csomagot, amiben mindenféle finomságok vannak.

Ezt kaptam még júliusban Wiseytól, akinek kislánya született.

Cukorka, vajas keksz és pácolt tojás. Azt nem kóstoltam meg, mert elsőre elborzasztott az állaga, aztán meg elfelejtettem. A süti finom volt. A cukorka egynek elment.

Most Jenny jött vissza és tőle is kaptam egy csomagot, neki fia született, a ló évében.  Tőle kaptam a lovacskásat.

Ez volt a fiúsban.

Igen, az ott egy szerencsesüti:  Mindig van valaki, aki áld téged. Vagy valami ilyesmi.

Minden nagyon finom volt, a tojást majd otthon kóstolom meg. Egyébként, ettem már pácolt tojást és az jó volt. Szóval van esély, hogy ez is ehető.

Aztán a liftben ezt a plakátot nézegetve az jutott eszembe, hogy vajon milyennek láthatnak ők minket laowaikat. Ez a csávó szerintem a nyugati világban sehol nem lenne barátságos reklámarc. Vagy?

Idetévedtünk, szóval elmondom azt is, hogy hihetetlen nehéz megkülönböztetni az itt élőket. Nekem a fehérek világában is gondom van az arcok felismerésével, megjegyzésével, de itt nagyjából 50 féle arc van. Az öltözködésük még segít egy picit, de általában az is hasonló. Szóval, vannak Kevinek, Andyk, Luke-ok, Summerek, Anniek és például nagyon sok Vicky és Johnny. Néhány hete valaki integetett az utcán és azóta sem tudom, hogy ismernem kellene a cégből (ez esetben reggel nyolckor miért haladt pontosan az ellenkező irányba) vagy csak örült, hogy fehér embert lát. El tudjátok képzelni, hogy milyen nehéz volt megtanulnom ki kicsoda, ugye?

 A végére valami szép, mert azért ilyet is látni.