Ma Konstantin megmutatta a kórházat, ahova ő jár, ha valami baja van. Tiszta modern, tiszta, nem rég épült. Lehet menni akupunktúrára is, meg köpölyözésre. Regisztrálni kell, adnak egy kártyát és azzal lehet menni az orvosokhoz, majd fizetni azért, amit igénybe vettünk.
Estére megbeszéltük, hogy elmegyünk megnézni a water show-t, ami a Jinji tónál van.
Vagyis csak volt, mert az új metró építése miatt holnap van utoljára. Őszinte leszek, nem egy nagy mutatvány. Egy mexikói étteremből néztük, miközben sok hangos német és kínai között enchilladast ettünk. Konstantin egész családja ott volt. Nagyon helyesek, kedvesek, a két kislány eleinte nem akart barátkozni, de aztán hajlandóak voltak beszélgetni. Olga, Konstantin felesége rögtön adott pár jó tanácsot, továbbküldött e-mailt egy női klub rendezvényeiről.
De a lényeg. Mivel a Jinji tó a város másik negyedében van, metróznom kellett.
Konstantin megmutatta, hogy hogyan kell jegyet venni, meg adott tanácsot, hogy mennyi ideig fog tartani.Kicsivel hat után elindultam a szállodából, hogy hétre biztosan odaérjek, Konstantin fél órát tippelt, 40 perc lett.
Ennél a megállónál épül egy hatalmas nagy kapu. Szálloda, lakások, üzletek lesznek majd benne, ha egyszer elkészül, de már vagy 8 éve építik, mert valahogy sok a gond vele. (Sajnos a monitort kell fordítani...)
A metró szép és új. Automatából lehet jegyet venni. Van angol nyelvű menü. Kiválasztod az érintőképernyőn, hogy a két vonal közül melyiken, melyik állomásig akarsz utazni, megmondod hány jegyet kérsz és kapsz egy műanyagkártyát.
Ezt hozzáérinted az olvasóhoz és már bent is vagy. A peront üvegfal választja el a sínektől. Amikor beér a szerelvény két ajtó nyílik, így biztosan nem esel be a vonat alá. Egyébként gyönyörűen ki van írva minden, a metrón hangosbemondóban is bemondják hol vagyunk, hova megyünk, bár nem hallani a rengeteg ember folyamatos beszélgetésétől.
Érkezés után van egy kapu kifelé is. A bérletet hozzá kell érinteni, az egyutas jegyet pedig be kell dugni és visszaveszi. Állat.
