Ismertek, nem szeretek politizálni. Főleg, mert nem értek hozzá. Szelektív az emlékezetem és ráadásul érzelmi alapon közelítem meg a témát. Nem is fogok politizálni. Csak keseregni.
Őszinte leszek, munkával töltött első néhány évemben nem a megtakarítás, az öngondoskodás volt a legfontosabb, sokkal inkább számított, hogy végre van pénzem, ráadásul én dolgozom meg érte, vagyis bűntudat nélkül költhetem. Aztán múltak az évek, kezdtem tényleg felnőni és belátni, hogy állambácsi bizony nem fog engem ellátni, magamnak kell és gondolnom kell a jövőre is. Elkezdtem félrerakni, amennyit tudtam, mert ugye a nagy ház rezsije, hitele sok mindent befolyásolt. Aztán egyre inkább kezdtem egyenesbe jönni, találtam egy munkahelyet, ahol komolyan vesznek, létezik az a dolog - ez az amiről a T-műveknél nem is álmodhattunk - hogy előléptetés, megbecsülés, szóval jól érzem magam, még akkor is, ha vannak nehezebb napok, hetek. Szóval, ezzel együtt elkezdtem komolyabban félrerakni. Tudatos fogyasztóvá, felelősségteljes állampolgárrá igyekeztem válni.
A mesének itt vége is, hiszen mostanra gyakorlatilag tökéletesen bebizonyosodott, hogy demokráciában nem járható a magam által választott út. Ennyire még sosem akartam elmenni ebből az országból. Tudom, hogy nem látszik rajtam, de szeretek magyarnak lenni, szeretem ezt az országot és a felemelkedését, boldogulását, felvirágzását kívánom. Teszek is érte, lemondok sok mindenről, elfogadok és tűrök sok mindent. De azt, hogy a nehezen összegyűjtött pénzemet a szemem láttára, a halántékomnak szorított pisztoly árnyékában húzzák le a WC-n, azt nem szeretném. Fogalmam sincs mit tehetnék. Nyilván nem megyek megostromolni a TV-t, nem dobálom meg a képviselőket, nem kiabálom, hogy Viktor takarodj! Én csak nézek kérdőn és értetlenül.
Keresem a kiutat és keresem a lehetőségeket. Ez nem marad így. Ma még bőgök egy kicsit, de holnaptól más leszek.
Na, az esti műsorok után, felmerült bennem egy kérdés is. Vajon, amikor az állam megkéri a magán nyugdíjpénztárakat, hogy ugyan utalják már át azt a bizonyos 2700 milliárd forintot, ami most állampapírokban, meg részvényekben van, akkor mi történik a tőzsdével? És mennyi lesz ennek a vagyonnak a tényleges értéke, hiszen ennyi értékpapírt nyilván senki sem fog legmagasabb értéken megvenni. Amennyire én tudom, ha egyszerre túl sok mindent dobnak piacra, akkor lemennek az árak... No meg, nem irigylem azokat az embereket sem, akik a válságot túlélve eddig viszonylag nyugodtan mentek be a munkahelyükre - valamelyik magán-nyugdíjpénztárba - és mostantól fogalmunk sincs, ugyan mit fognak csinálni és dolgozni jövőre. És ott sem csak mocskos, drogos brókerek dolgoznak, ugye. Jobb lett volna, ha a gáz árát emelik. Persze, azt nyilván többen értették volna...
U.i.: Terroristákkal nem tárgyalunk!