Az történt, hogy mostanában nem nagyon van kedvem ideülni és blogolni. Nincs semmi baj, nincs semmi kiemelkedően boldogságos, egyszerűen csak mennek a napok, telik az idő. Döbbenet, hogy már április van. Persze, az nem igaz, hogy nem történik semmi, mert történik. Többek között felmondott egy kolléga. Ez nem jó hír. Nagyon nem jó, mert remekül megértettük egymást (szerintem), tudtunk együtt dolgozni is, a kávészünetek meg egyesen fergetegesek voltak. De tényleg. Az a fajta ember volt, akivel épp elég a közös bennünk, hogy megértsük egymást, de pont elég sok mindenben különbözünk, hogy tudjunk vitatkozni és egymástól tanulni. Szóval, leginkább, hüpp-hüpp. Hiányozni fogsz, te szemétláda!
A változást mindig nehezen dolgozom fel, mert én szeretem az állandóságot és a biztonságot. Bika vagyok, hisz tudjátok. Van egyébként konfliktus elég, hiszen a munka nem lesz kevesebb, megoldást kell találni, itt a remek alkalom az átszervezésre, a mindent a feje tetejére állításra. Már hirdetünk, ha tudtok valakit, aki fejből idéz a Bryan életéből, tudja, hogy a végső válasz 42, hogy az internet előtt az emberek könyvet olvastak, beszél egy-két nyelvet és hajlandó minőségbiztosítással foglalkozni, hát nosza, szóljatok neki, hogy jöhet. Hüpp-hüpp!
Megjött a szép idő, itt a tavasz. Kétszer is voltunk már medvehagymát szedni, imádom. Lett belőle rizottó, szendvics ízesítő és persze került a fagyasztóba is, hogy később is eszünkbe juttathassa a tavaszt.
Voltunk a kertben is, egy bácsi megmetszette a fákat, kivágta a ringlót, hogy a barack több fényt kapjon, szóval most már nincs az az őserdő kinézete az egésznek. Égetni való még mindig van bőven, csak valahogy hétvégén nem bír jó idő lenni. A veteményesből lehet, hogy idén sem lesz semmi, meglátjuk.
Még márciusban történt, hogy elhatározásra jutottam, jövőre újra útra kelek. Rendben, nem lesz hat hét, csak mondjuk kettő, de a Camino hív, vár, el kell mennem és kész. Kicsit elegem is van megint a világból, de egy évet talán még kihúzok. Meglátjuk. Beszélgettünk erről Apakukával meg Rolival, hogy vajon így milyen lesz, meg mennyire lesz más, azt hiszem nehéz ezt elképzelni, de leginkább az otthonlevés, a megérkezés élménye hiányzik. Sok minden elfelejtődött már az ott tanultakból, mert a hétköznapok rengeteg energiát követelnek. Volt egy időszak, amikor egyensúlyban voltam, amikor úgy éreztem tudom, mit miért csinálok, de ez elmúlt. Megint szem elől tévesztettem, letértem az Arany Ösvényemről.
...
Itt most elfogyott minden gondolat, mert hallgatni valót kerestem és ezt találtam:

Ez is idetartozik:

Egy fontos dolog történt még, kitaláltam a történetet. Mármint, amit megírok és el is kezdtem. Majd egyszer a végére is érek. Fantasy lesz, gondolom nem meglepő.