Ígértem, hogy alszom az elmúlt hét eseményeire, mielőtt megírom. Jó-jó tudom, hogy egyet ígértem, több lett belőle, de most elmondok mindent sorban.
Péntek este Passion Project koncert volt várható, bár ez csak egy héttel előtte realizálódott. Jó néhány kolléga gondolta úgy, hogy ez jó alkalom lesz a közös bulizásra, ahova hívtak engem is, de én minden alkalommal elmondtam, hogy nem lesz az jó, mert másnap hajnalban indulok a lányokkal Pestre és nem akarok kialvatlanul vigyázni két kiskorúra egy nagyvárosban. Kiröhögtek. Szépen megterveztem, hogy a péntek délután milyen előkészületekkel fog telni, amikor Katitól kaptam egy SMS-t, hogy nem akarnám-e meglátogatni. De, akartam. Még náluk voltam, mikor Attila hívott, hogy akkor megyünk-e a koncertre, vagy mi a lófasz fene. Mit lehet erre mondani? Menjünk. Megbeszéltük, hogy előtte kávézunk a Mekiben. Elbúcsúztam Katitól (na jó, valójában kirakott) és legyalogoltam a városba, hazaértem, megsétáltattam a kutyát, aztán kisétáltam a Mekibe. Ott kávéztunk, dumáltunk, majd elsétáltam az egyetemre. Ott volt mindenki, aki számít, természetesen megkaptam, hogy "hogy fogsz felkelni?". Megérdemeltem.
A koncert röpke egy óra csúszással kezdődött, jól éreztem magam, csak fura volt, hogy többek szerint én nem éreztem elég jól magam. Felőlük nézve ez lehet, hogy igaz, felőlem nézve meg nem. Jó volt, csak sajna a legtöbb dalnak nem tudom a szövegét, nem ismerem, így nem annyira tudtam elengedni magam. Aztán meg nem nagyon szeretem, amikor idegen részegek lökdösnek, furakodnak az aurámba. Beteg állat vagyok, tudom. Mindegy, jól éreztem magam. Robinak innen is köszönöm, hogy a drága sörét a kabátomra pazarolta. De tényleg.
Másnap reggel keltünk, a lányok persze izgatottan, "jujj, én még sosem ülem vonaton". Az átlagos reggeleken egy óra alatt készülnek el, szombaton ez kb. negyed óra alatt megvolt. Az állomáson elolvasták, hogy hányadik vágányról indulunk, hova megyünk, miegyéb. Aztán elindult a vonat. Fruzsi valahol Fertőszentmiklósnál jelentette ki, hogy "Na jó, ez unalmas!".
Ebben a szellemben telt az utazás maradék két órája. Pestre érve aztán megkerestük a szállást, ami egy korrekt ifjúsági szálló. A WC és a zuhanyzó a folyosón van, de teljesen korrekt minden. A gyerekeknek is tetszett és ennyiért, minden közepén, nem találtam mást. Letettük a csomagot és elsétáltunk a Stadionhoz. Aznap három előadás is volt a jégrevűből, így jöttek velünk szembe gyerekek mindenflke HSM ajéndékkal felszerelkezve. Ettől a lányok persze megint izgatottak lettek, hogy ők milyet akarnak. A kapuk még zárva voltak, így ettünk egy gyrost és csak aztán jutottunk be az UFO-ba. A bejáratnál rögtön lehetett vásárolni mindenféle High School Musical cuccot. Fruzska egy kulacsot választott, amiben kék jégkása volt, Dorka pedig természetesen pom-pomt. Amúgy a Papp László Budapest Sportaréna egy nagyon kultúrált hely.
A jégrevü nagyon jó volt. Hiába no, az amerikaiak nagyon értenek a showhoz.

Ez amerikai videó, jó szar minőség, de azért talán átjön valami a fílingből. Az összekötő szövegeket magyarul, a szinkronhangok adták elő, a dalok angolul szóltak, ahogy a filmben is.
A műsor után elsétáltunk a Hősök terére, mert Dorka látni szerette volna, aztán metróztunk vissza a Keletihez. Burger Kingben ettünk, majd igen jót aludtunk. Sajnos nem volt függöny, így Dorka reggel hatkor ébredt. Hétkor mentünk reggelizni, majd irány a Városliget. Találtunk nagyon szuper játszótereket, de az Állatkert volt a cél.
Kisebb vagyont hagytam a pénztárban, aztán irány előre. Láttunk mindenfélét, még az új 3D moziba is bementünk. Szuper volt minden. Tetszett nagyon, a gyerekek is élvezték.
Délután hazavonatoztunk, Fruzska és én is aludtunk, Dorka az olvasmányaival küzdött.
Hétfőn munka, de annyi, hogy elmondani is nehéz. Komolyan. Eléggé elfáradtam és őszintén szólva kilátástalannak tűnik a dolog. Kedden indultunk Ukrajnába. Kettesben a főnökömmel, aki nem szeret vezetni, mert unja. Legalább három dologgal foglalkozik még a vezetés mellett, Kossuth rádiót hallgattunk, dumáltunk. A határon gyalogosan keltünk át, mert nem vihettünk ki autót. Semmi különös nem történt, ki töltöttük a hülye papírt és odaát István várt minket. Még aznap bementünk a cégbe, körülnéztünk a délutános műszakban. Aztán másnap és még csütörtökön is nézelődtünk, gyakorlatilag auditáltunk. Találtunk persze hibát, de amúgy elég jól nyomják a srácok odaát.
A péntek már itthon telt munkával. Semminek sem értem a végére és valószínűleg ez már így lesz mindig. A mostani hétvége csendben, békében telt. Kipihentem magam.