Jó ideje nem használtam egérpadot, hát most megint van. Hat év bánya után, ez maradt, mint emlék.
Reméltem, hogy ma délután összejövünk a néppel, de sajna nem jött be, mert egyesek holmi betegségre hivatkoztak. Na peeersze.
Mostanság megint összejöttek a dolgok, probléma, probléma hátán. Valahogy megint egy olyan hullámvölgyben vagyunk, hogy bármit teszünk, bármennyire vigyázunk, valami hülyeség mindig becsúszik. Hihetetlen banális dolgokat bírunk eltopázni. Mondjuk az igazán bosszantó az, amikor az eltopázó nem érzi a felelősségét a dologban. Az elmúlt napokban többször is szembesültem ezzel. Bosszant, idegesít, felháborít és dühít. Utálom. Persze, szerencsére van módom ezt érzékeltetni és meg is teszem. Köcsög vagyok, tudom. Úgy hiszem, hogy soha senkinek nem dörgöltem az orra alá azt a hibát, amit megbánt. Nem szép dolog és nekem is van nem kevés olyan eltúrásom, amit legszívesebben elfelejtenék. Ellenben azt, aki nem mutat megbánást, igyekszem lelkiismeretfurdalásra bírni. Tudom, hogy nem megyek vele semmire, de mégis, hátha. Egy dolgot remélek csak, hogy az akire most a szmetyi zúdul, nem adja fel. Baromira rosszul érintene mindannyiunkat. Megint van egy működő kis csapat, aki sok mindent elvisz a vállán zokszó nélkül. Csak így tovább!
