Elvesztem. Vagy legalábbis Németországban nem volt internet hozzáférésem, így a blogolás is kimaradt. Az itthon töltött időben meg vagy ügyeket intéztem vagy dolgoztam vagy néztem ki a fejemből és próbáltam nem arra gondolni, hogy pillanatokon belül felrúgok mindent és elhagyom az országot.

Szóval, mindenkitől elnézést, aki itt várta a nagy bejelentéseket, sajnos, erre nem volt érkezésem. Magam sem tudom, hogy mit gondolok és pont elég a munkahelyemen hallgatni, hogy "jaj, nem félsz?", "jaj, és mit viszel magaddal?", "jaj, mit fogsz enni?", "mit fogsz inni?", "hol fogsz lakni?" meg egyéb aggódó, jó szándékú vagy egyszerűen csak kíváncsiskodó kérdéseket. Persze, tudom, hogy én vagyok a marslakó, de szokás szerint nem tudok mit kezdeni az ilyen kérdésekkel. Meg a nagy, csodálkozó szemekkel.

Azért összefoglalom, hogy mi történt eddig, van szerződésem, vannak ígéreteim. Nincs vízumom, nincs lakásom, nincs bőröndöm, nincs repülőjegyem, nincs tervem. Időnként visszalépnék az egésztől, máskor meg alig várom, hogy induljak. Szokásos. Come undone...

A cégnél fordult néhányat a világ, ahogy már az év elején mondtam, ez a Ló éve (az én évem) és szétszalad a ménes. A felmondások száma meghaladja a sok éves csúcsot, szinte mindenhol komoly változásoknak néz elébe a maradó társaság. Távozik néhány olyan ember, akinek a pótlását most még nem tudjuk elképzelni. Persze, tudjuk, hogy senki sem nélkülözhetetlen, minden elsimul idővel, csak most nagyok a hullámok. A cégvezetés élén is változások vannak, ismét bebizonyosodott, hogy nem lehet ikerkirályságot sokáig fenntartani. Nem baj, nem bánjuk.

Jelen állás szerint valamikor május 9 magasságában indulok, aztán karácsonykor jövök haza legközelebb. A búcsúbulit a majális jegyében, környékén szeretném, de az időjósok nincsenek velem. Nem fogok lelépni szó nélkül. De tényleg. Ismertek...

A hétvégén jelentkezem képekkel Löffingenből és egy rövid összefoglalóval az ottani kalandjaimról. Ez így elsőre megfelel?