A második nap reggele tehát meglehetősen furcsa volt, egy csomó ember együtt ébred, aztán pakolni kezd, zörög-csörög, beszélget. Éjjel megfájdult a fogam, így nem aludtam valami sokat. Nekem már nem volt semmi ennivalóm, Móni megosztotta velem a kevéske rizslapját. Elmajszoltunk fejenként másfél rizslapot, aztán indulás. Szerencsére az eső elállt, de maradt a nem túl hideg, felhős idő. Úgy indultunk el, hogy 40 km-t megyünk Pamplonáig, ami az első nagyváros az úton. Vasárnap volt. Elég hamar elszakadtunk egymástól, így órákon át egyedül bandukoltam. Aztán eltévedtem. Az erdőben már a második kereszteződésnél nem volt jelzés egyik irányba sem, így épp elkeseredtem volna, hogy de jó mászhatok vissza, amikor szembe találkoztam Maurával (olasz lány) és Javierrel (spanyol srác), akik szintén rossz utat választottak, együtt indultunk visszafelé, beszélgettünk angolul. Maura beszélt angolul, Javier spanyol lévén egyetlen nyelven sem beszélt. Egy darabig egy tempóban mentünk, ők mondták, hogy ne akarjak Pamlonáig menni, mert az nagyon messze van, jó lesz az, ha Larrosanaban megállok velük együtt. Na, innentől kezdve arra koncentráltam, hogy Móni is megálljon ott. Az út vége felé egy hatalmas gyártelepen kellett keresztülgyalogolni, na itt már nagyon untam a dolgot.

Aztán megérkeztem, megláttam a kiírást, hogy albergue (zarándokszállás) és az udvarán Móni mosott éppen. Sajna kajánk még mindig nem volt, a környéken bolt sem, csak egy bár. Szóval vettem egy sajtos bocadillo-t, ami sajtos szendvics. Konkrétan ez egy kisebb típusú bagettet és a teljes felületét elfedő sajt mennyiséget jelent. 3 euró. Tea 1,5 euró. Na ez volt kb. négy hétre az utolsó alkalom, hogy ilyen helyen ettem. Este a fölöttem lévő ágyon alvó német lány a vízhólyagjait számolgatta. Kb. 8-nál hagyta abba. Nekem a fáradtságon kívül más bajom nem volt. Iszonyú jót aludtam. Reggel majdnem kipihentem ébredtem, mivel nem volt mit, ezért nem reggeliztünk, csak tovább indultunk. A harmadik napnak már úgy indultunk neki, hogy előre tisztáztuk meddig megyünk és azt is, hogy amint boltot látunk megállunk bevásárolni és keresünk rizslapot Móninak. Útközben reggeliztünk az első bolt mellett, ez nem esett jól, így ilyet később nem csináltunk, inkább cipeltünk magunkkal két-három napi kaját. A harmadik nap estéjén egy nagyon szuper magánszálláson aludtunk, 7 euróért. Kedves hölgy volt a hospitalera (szállásadó), látszik rajta, hogy szívén viseli a zarándokok ügyét. Segített azokon akinek gondja volt a lábával, adott tanácsot, ja és beszélt angolul! Külön szobában aludtak a nők és a férfiak, fa emeletes ágyakon. Rendben tartott remek mosdó, zuhanyzó, WC. Cizur Menor.

Ezen a napon találkoztunk először magyarral, egy István nevű pesti srác személyében, vele ezután kb. két hétig egy ütemben haladtunk. Kiderült egyébként, hogy azon a párizsi gépen, amivel mi is utaztunk rajtunk kívül még vagy 5 magyar zarándok utazott. Hihi. Ezen a napon találkoztunk néhány fiatallal, akikkel egy darabig szintén egy ütemben haladtunk, aztán szétszóródtunk, de volt akivel még a végén is összetalálkoztunk. Volt egy brazil srác, aki felvállalta, hogy főz, így innentől ő lett a szakács. Bár mi csak a negyedik napon Puenta la Reinaban ettünk velük együtt. Meglehetősen vegyes nemzetiségű társaság állt össze.

Ezekben a napokban engem még nem nagyon érdekeltek a helyi nevezetességek, délután többnyire aludtam. Nagyjából ez volt az a nap, amikor feladtam a nadrágszáram mosását, és úgy döntöttem, hogy úgyis folyton koszos lesz, elég hetente kimosni. Bevált. Ez a nap baromi jó volt, mert sokan összejöttünk, együtt bevásároltunk, főztünk, ettünk, jól ment a gyaloglás és találkoztunk egy újabb magyarral, Ágival. Neki 30 napja volt utazással együtt, 25 kg-os cuccal. Néhány nap múlva még nem úgy nézett ki, hogy sikerül, aztán belehúzott és amennyire a napló bejegyzéseiből látszott, odaért időre. Az út felénél már két nappal előttünk járt. A negyedik nap Estellaba mentünk. Itt gyűlt össze a legnagyobb társaság, 16-an ettünk együtt. Marcello kitett magáért és úgy bezabáltunk, mint az állat. Az egyetlen probléma az volt, hogy itt fájdult meg a fogam valami iszonyúan. Ez három napomat vágta tönkre. Szerencsére István adott Cataflamot, amivel az estét kihúztam, aztán pedig a Chamomilla Vulgaris nevű homeopatiás bogyót szedtem, amitől végül elmúlt a fogfájás.