Ez is elkövetkezett vala. Nem hittem volna, hogy egyszer megint blogíráson kapom magam, de mit tegyek, ha ekkora a köz nyomása. De tényleg.
Az ilyen első bejegyzéseket mindig legalább annyira nehéz megírni, mint a bemutatkozó szöveget. Mert ugye, jaj mit is mondjak, meg mit ne. Nem könnyű belekezdeni a mesébe, no.
Mindig is híve voltam az In medias res technikának. Bele a közepibe. Vagy legalább statisztikailag eltalálva.
Aki már az elején elveszti a fonalat, azt nem bíztatom, lesz ez még így sem. Ígérem!
Akik ismernek, tudják mire számítsanak, akik nem, azokat meg nem szeretném elijeszteni, rögtön az elején, ők várják csak bizakodva, hátha egyszer kiderül, miért is kezdtem bele a dologba. Barokkos körmondatok. Mint ez itt.
Szóval, miről is lesz szó? Mindenféléről. Velem nem történik ugyan soha semmi érdekes, vagy ami mégis arról nem beszélhetek, mert ha beszélnék róla, meg kellene, hogy öljek mindenkit, aki halott róla, de majd leírom ami másokkal történt. Vagy amit olvastam. Vagy amit halottam.
Hihetetlen közlés vágy van bennem, csak épp szégyenlős és félénk vagyok, szóval csak így névtelenül, suttyomban, a zinterneten.
Nem ígérhetek mást csak vért és könnyeket, meg remélhetőleg néhány vidám és tanulságos percet.
Nem ezt vártad? Bocs. Nálunk csak ezt kapni. Vagy még ezt sem.