Bezony, 70. évforduló. Gondolom, a Google is tolt valamit ennek emlékére. Nálam a vírusok szálltak partra. Bekapcsolták a légkondit az épületben. Mivel mindig nyitva az ajtóm, ide is beért a hideg, így délután már éreztem, hogy valami nem OK. Mire fél négykor leültünk Lajossal videókonferenciázni, már látszott is. Bezony, benáthásodtam. Szóval, most fújom az orrom. Egyébként tiszta dezsavű (az érzés, aminek csak francia neve van), mert így éreztem magam Löffingenben is. Igaz, ott már a második nap eljutottam odáig, amihez itt másfél hét kellett. A probléma az, hogy bár pakolásnál nagyon nézegettem a kis homeopátiás golyókat, amik ott segítettek, gondoltam, ugyan, mekkora az esélye, hogy mégegyszer, pont ilyen bajom legyen. Hát mit mondjak, mindig utáltam a statisztikát és a valószínűségszámítást.

További adalék, hogy itt nem rendes zsepiket használnak, hanem ezeket az amerikai típusú szarokat.

Amik egyrészt átáznak, másrészt semire se valók. Szóval, most megint piros bohóc orrom van. Gyönyörű. A takarítónéni kinevetett. Pedig, az orrpirostalanító krémet elhoztam magammal és használom is.

Tegnap voltam a Carefourban, gyümölcsöt meg vizet venni. Fáj a szívem a cseresznye miatt, de maradok a megpucolható gyümölcsöknél. Sárgadinnyére esett a választás. És vettem joghurtot is. Bakker, két darab joghurthoz (természetesen áfonyás vagy legalábbis annak látszik) adnak egy nagy üvegtálat. És az egész 8 RMB-be, mintegy 280 Ft-ba került. Az íze finom, akkor is, ha PET palackból van. Mármint a joghurt. Mert a tál az üveg.

Van benne kis műanyagkanál is. A tálra még nem tudom miért volt szükségem, de valamire biztos jó lesz.

Ja, megnéztem tegnap a teákat is a boltban és találtam ilyet:

A fölső valami chrisanteneum az alsó nem tudom. Kriszta, mire jók?