Szóval eljött a harmadik nap reggele. A reggeli nagyjából ott folytatódott, ahol előző nap abbamaradt. Előző este Krisztáék még összevesztek a tulajjal, hogy milyen szar a kaja és hogy képzelik, stb, stb, minek következtében a szakácsnő húzta a rövidebbet. Miért ő? Mert mindig…

Esik az eső, szürke az ég, fáj a fejem és nyomorultul érzem magam. Ez az az érzés, amikor legszívesebben magzatpózban a földön fekve vonyítanék. Nem teszem, de már nem sok hiányzik. De tényleg. Párszor megtörtént már, de ezúttal nem értem. Úgy lett vége, hogy el sem…