Élek, ám. Még mindig nagyon szerencsétlennek és bénának érzem magam. Persze, még mindig a munka miatt. Csütörtökön azt hittem (vagy inkább reméltem), hogy elértük a mélypontot. Ez volt az a nap, amikor a sógorom üvöltött. Nem velem. Meg az üvöltés is relatív, mert ismerek…